Nem véve azt figyelembe, hogy az ellenzék korábban megosztott volt, és így a hatalmon lévő pártnak, értsd alatta Fidesznek, lényegében nincs váltópártja. Nem úgy, mint például Amerikában, ahol két nagy váltópárt létezik, a Republikánusok és a Demokraták.
Az ellenzék eddig a saját oldalukon lévő pártvetélytársak konkurenciaharcával volt elfoglalva, és így az ellenzék, mint egység nem tudott váltópártként működni, mert nem volt semmiféle összefogás közöttük.
A hatalom ügyelt arra, hogy ezek a pártok egymást kezdjék ki a politikai adok-kapokban, de arra is, hogy egyikük se tudjon túlságosan megerősödni. Voltak itt már ígéretesnek induló pártok, gondoljunk csak az LMP-re, az Együttre, vagy akár a Jobbikra is.

De azt is láthatjuk, hogy valami megmozdult, azaz történt az ellenzéki oldalon a Fidesz hegemónia megszüntetésére. Ilyen volt például a főpolgármester-jelöltségért való ellenzéki előválasztási küzdelem, mely láthatólag friss kezdeményezést jelentett a magyar belpolitikában. Hiszen ebben az esetben a szavazókra bízták a döntést, és nem arra, hogy füstös sötét szobákban megalkudjanak a pártok egymással a jelöltség tekintetében.

Budapest ezzel az előválasztási lépéssel az ország vezető ellenzéki erejévé válhat, és lehetőség van arra is, hogy új arcok kerüljenek az országos politika rivaldafényébe. Vidéken már nagyon sok párt, a civil szervezetekkel összefogva, felismerte azt, hogy a legfőbb cél a Fidesz hatalmának megtörése, és azután beszélhetünk csak ideológiai kérdésekről.

El kell érni azt, hogy egy választókörzetben a Fidesz jelöltjével szemben csak egy közös ellenzéki jelölt álljon!
Az őszi önkormányzati választásokon tehát sok minden eldőlhet, jelesül az is, hogy sikerül-e a Fidesz egyeduralmát megdönteni úgy, hogy az ellenzéki pártok helyi programok mellé állva politizálnak, és ezzel nyerik meg a lakosság bizalmát.
Arról persze nincs szó, hogy az ellenzéki pártok egy nagy pártba egyesülnének, hiszen erre az ideológiai ellentétek miatt jelenleg nincs is reális lehetőség, de abba kell hagyni az őfelsége ellenzéke szerepjátszást is. Nevezetesen azt, hogy egy marginális ellenzék jusson be például a magyar parlamentbe, melynek ott lényegében szava nincs a Fidesz kétharmados parlamenti ereje miatt, de viszont az ott üldögélő ellenzéki képviselőknek biztos megélhetésük van legalább a parlamenti ciklus végéig.

Az őszi önkormányzati választás meg fogja mutatni, hogy sikeres-e az ellenzéki pártok összefogása a civil szervezetek támogatásával?
És persze a siker záloga az is, hogy az eddig karosszékben üldögélő „fotelforradalmárok” is elmenjenek végre-valahára szavazni.

ábrahám