„Igazán kár lenne itt megállni.

A kormányfő, a barátai és üzletfelei egy hét alatt egységes, tetszetős médiabirodalmat hoztak össze, folytatják a takarékszövetkezetek egyetlen óriásbankká gyúrását, és üdvözült arccal ünneplik, hogy kiebrudalták Budapestről a CEU-t. Elképesztő tempó, bármelyik önkényuralmi rendszernek becsületére válna.

A nemzetközi minősítése szerint már most is csak részben szabad magyar sajtó hovatovább kormányzati propagandamonopóliummá formálódik. Ezt az igazán ígéretes jövőt Liszkay Gábor építgeti, akinek a portréját felvázolva legutóbb azt írtuk: „Révai József után ő tud a legjobban pártlapot készíteni”. Sajtóperügyi jártasságát kamatoztatta Liszkay azzal is, hogy korábban az orosz-ukrán szervezett alvilág fejének, Szemjon Mogiljevicsnek a védőügyvédje volt. A hírhedt Szeva bácsi után egykor az FBI is kutakodott, ám végül Oroszországban vádolták meg adócsalással. Majd felmentették. Mogiljevics személyét a Győrffy Dóra egyetemi tanárral készült interjúnkban idézett Craig Unger amerikai író összefügésbe hozta azokkal a kétes ügyekkel, amelyek révén orosz üzletemberek mostak tisztára hatalmas vagyonokat Trump-ingatlanok megvásárlásával. Ebbe belegondolva sajátos arculatot kap a Liszkay-birodalom is.

A pénzügyi rendszerben zavartalanul formálódik a Fidesz-oligarchák tehetős magánbankja, ami kényelmi szempontból igazán előnyös, mert így nem kell másnál kuncsorogniuk. Na és a CEU? Küldetése szerint a nemzetközi oktatás új modellje, a modern közgazdasági, társadalom- és politikatudományi képzés központja, amely támogatást nyújt az emberi jogokat és méltóságot tisztelő, demokratikus társadalmak felépítéséhez. Ahol bontják, ott tényleg nincs helye. Nem csoda, hogy ezek a médiapiaci, banki, egyetemi fejlemények elviszik a Magyarország és a Gazdaság rovat terjedelmének számottevő részét. Mindemellett két nagyvárosba is kitekintünk, Debrecenbe és Szolnokra, hogy érzékeltessük, az üzlet és a politika összefonódása nem csak a legfőbb urak jellemzője.
Megvesztegetést és csalást lát a rendőrség, ezért vádemelést javasol a miniszterelnök ellen, és már csak a főügyészen múlik, milyen irányt vesznek az események. A kormányfőt egyebek mellett azzal gyanúsítják, hogy vízumhoz segítette azt az üzletembert, aki elhalmozta őt ajándékokkal, megkörnyékezte a sajtót, hogy szépeket írjon róla és családjáról, továbbá jogtalan előnyökhöz juttatott egy távközlési céget, amelynek fő részvényese – egyben a miniszterelnök barátja – így hatalmasat kaszált.  A sztorit a Világ rovatunk tálalja, hiszen nem a makulátlan honi terepen játszódik, hanem Izraelben. Az pedig Franciaország kiváltsága, hogy az adóemelés ellen tiltakozó tömeg éppúgy szétveri Párizst, mint a világbajnoki győzelmen örvendő szurkolók hada. Bár most kétségkívül jóval nagyobb a harc, a kár – és a tét. Neve is van: Emmanuel Macron.

A csatazaj és a globális tatarozás árnyékában azért ünnepelni is van okunk: hetven éve fogadták el az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Ezt idézi fel Szellem rovatunk, aktualizálva Bródy János klasszikus kérdését: Mondd, te kit választanál? De tényleg.”

Eddig a cikk. Ez valóban gyorshajtás, mert egy hét alatt kormánypropaganda médiabirodalmat létrehozni, és ezt, azaz ötszáz médiatársaságot bejegyezni Liszkay Gábor balatonföldvári nyaralójába, továbbá a takarékszövetkezeteket egyetlen óriásbankká gyúrni, és mindeközben még Budapestről a CEU-t is kirugdosni, tényleg elképesztő tempó, mely nem igazán a demokráciákra jellemző, hanem inkább a diktatúrákra. Tarlós Istvá, Budapest főpolgármestere mondta, hogy a bécsi főpolgármester nem tudja, hogy mit csinál, amikor befogadta a CEU-t. És Tarlós István tudta, hogy mit csinál, amikor egy szót sem szólt a CEU érdekében, hogy itt maradjon Budapesten?

Azért szerencsés ország Magyarország, mert miközben Párizsban tüntetnek a magas üzemanyagárak miatt, addig a MOL hetente kétszer szállítja le az üzemanyagárakat. A kérdés csak az, hogy miért volt ilyen magas Magyarországon az üzemanyagár, és ennek csökkenéséhez egy párizsi tüntetés kellett, mert úgy tűnik a MOL vezetése megijedt az ottani tiltakozáshullámtól, és elébe ment az árcsökkentéssel a várható magyarországi eseményeknek.

A korrupció behálózza az egész országot, és egy vékony oligarcha réteg igen nagyot kaszálhat az EU-támogatásokból. Orbán Viktor nem véletlenül sajnálkozott a Brexit miatt, nem az Unió egységének megbomlásán sajnálkozott, hanem azon, hogy az angolok kiválásával kevesebb pénzt kap Magyarország a jövőben. Ez tényleg érdekalapú politizálás.

Még arról is egyre többet beszélnek, hogy Trump amerikai elnök mielőtt nem volt elnök, igen komoly kapcsolatban volt az orosz maffiával, és nem véletlenül gyarapodott a Trump-ingatlan vagyon. Ennek ellenére azonban el tudta hitetni az amerikaiakkal – legalább is egy részével -, hogy ő a szegényeket képviseli.

Ez egy kicsit hasonlít az egyszeri város esetére, amikor gazdaságilag minden tönkremegy, de esti káprázatos megvilágításokkal, egyházi szimbólumok – angyalok – állami, önkormányzati épületekre történő kihelyezésével nagyban zajlik az állampolgárok mókusvakítása.

Úgy látszik a módszer kontinenseken ível át, csak hát itthon jóval kevesebb pénzből meg lehet oldani a polgárámítást, mint Amerikában.

ábrahám