Hál’ Istennek elmúltak már a XX. század I. Világháború utáni sötét évei, amikor a sztálini kommunizmus, és a hitleri fasizmus hatalomra jutott, mely – mondjuk ki őszintén – a görög demokrácia kudarca volt. A fasizmus szót tulajdonképpen az olasz diktátor Benito Mussolini alkotta meg a régi római kori dicsőségre hivatkozva. Hogy aztán mit jelentett ez a szó Európának és a világnak, azt a II. Világháború mutatta meg.

Most, a XXI. században Orbán és a Fidesz propagandájában arra a tétképzetre alapoz, mely szerint, ha nem a Fidesz győz április 8-án, akkor kiéhezett, erkölcstelen muszlim férfiak fogják asszonyainkat és leányainkat, de még az is lehet, hogy a kecskéinket meggyalázni, továbbá burka bolt nyílik majd Budapesten, és szomszédunkban majd iszlám terroristák fognak lakni, és megyei jogú városainkban minaretek épülnek majd.

A baj csak az, hogy ezt a propagandát – igaz súlyos százmilliárdokért a magyar adófizetők pénzéből – sikerült elhitetni olyan emberekkel, akik képtelenek máshonnan tájékozódni, hiszen a Fidesz-féle média túlsúly, mely ingyenes önkormányzati lapok által zúdítják rájuk a propagandát. Mert anyagi helyzetüknél fogva nem tudnak a piaci viszonyok törvényei szerint (kereslet-kínálat) működő, még szabad médiából tájékozódni.

A Fidesznek programja nincs, két jelszót hajtogatnak, nevezetesen „Megvédjük Magyarországot!”, meg azt, hogy „Folytatjuk!”

Egy felelősen választó állampolgár csak akkor tud dönteni, ha valódi pártprogramokat lát és ért meg, s nem pedig propaganda jelszavak után, azoknak kiszolgáltatva dönt.

Nem esett szó az oktatásügyről, az egészségügyről, a tömeges elszegényedésről, de mindezek következményeként bekövetkező kivándorlásról sem. Már több mint hatszázezer magyar döntött úgy, hogy itt hagyja ezt az élhetetlen országot, és külföldön, értsd alatta Nyugaton próbál szerencsét.

A mikszáthi időket idézi az Erzsébet-utalványokkal való nyugdíjas manipulálás, az Ukrajnával határos falvakba történő formális ukrán bejelentkezés a választásokra, a roma polgártársaink szavazatainak megvásárlása, és folytathatnám a sort.
 

Vannak munkahelyek, ahol a dolgozóknak be kell mutatniuk majd a választások után a telefonnal készített fényképet, hogy kire szavaztak. Ez már nem demokrácia, ez már nem is puha diktatúra, hanem maga a diktatúra!

Hiszen tombol a korrupció, melyet maga az EU úgynevezett OLAF bizottsága mutatott ki, melynek lényege az, hogy ez a kormány az EU-s támogatások nagy részét – állami közreműködéssel – ellopja, külföldre juttatja, majd külföldről ismét importálja.

Ma, a XXI. században a demokráciák lassú, módszeres „jogi” leépítésének lehetünk tanúi. Ma nem olyan leplezetlenül jelentkezik a diktatúra, mint a bevezetőben említett XX. században, Oroszországban, Németországban és Olaszországban.

A legtöbb országban rendszeresen tartanak választásokat, mint ahogy hazánkban is, de a demokráciák mégis meghalnak a XXI. században. A demokrácia aláásására irányuló hazai kormányzati lépések „jogszerűek”, hiszen a törvényhozás jóváhagyásával születnek a fülkeforradalmat jelentő kétharmad birtokában, s még a független bíróságok sem emelnek kifogást ellenük.

A még meg nem vásárolt médiára öncenzúrát kényszerítenek, és országosan és helyben is tanúi lehetünk a gátlástalan karaktergyilkosságoknak, emberek tönkretételének. Ez lenne az illiberális demokrácia?

Az emberek meg még mindig azt hiszik, hogy demokráciában élnek, mert úgy gondolják, hogy amit a sajtó leír a bértollnokok által, vagy az állami televízió és rádió bemond, az igaz.

Mondjuk ki, a jóhiszemű nép gyakorlatilag védtelen az ilyen lopakodó diktatúrával szemben, és nem jut el hozzá az ellenzéki vészharangok kongatása.

Igen, sokak számára a rendszerváltáskor kialakult demokrácia leépülése szinte észrevehetetlen, ellenben a hazugságokra alapozott „nemzeti érzés”, mely a gyűlöletre hajaz, tombol az emberekben. Pedig ez nem más, mint az idegengyűlölet, gyűlölet a migránsokkal, Soros Györggyel, Brüsszellel, és az ENSZ-szel szemben.

Ebből nem lesz magyar újjászületés, pláne nem demokrácia, csak putyini XXI. századbeli diktatúra.

Kocinkó