Erről persze nem nyitottak vitát, mint ahogy azt Pelikán elvtárs a Tanú című filmben mondotta, de azért ehhez az ötlethez lenne néhány keresetlen gondolatom.

Mert amennyiben az EU vagy éppen az USA úgy gondolja, hogy 28 évvel a szabad választások után, azaz a rendszerváltást követően a magyarokra ráférne egy kis tudatformáló Szabad Európa Rádió, akkor itt valami nagyon nagy baj van.

Mert a magyar, úgynevezett „közmédia” évi több mint százmilliárd forintból működik, akkor a Szabad Európa Rádió újraindítása Magyarországon nyílt beismerése annak, hogy a királyi Kossuth, Petőfi, Bartók rádiók, valamint a magyar televízió összes csatornája, és persze az állami hírügynökség, az úgynevezett közszolgálat helyett inkább pártszolgálatot végez. Nem beszélve már arról, hogy az oligarchák, és a Fidesz holdudvarában lévő tulajdonosok a TV2-t, az Origót vagy a Figyelőt, az összes megyei lapot, és a legtöbb vidéki hírportált lényegében ugyanabból a pártközpontból vezénylik, illetve irányítják. A jobboldal előszeretettel beszél a már-már alig létező baloldal média túlsúlyáról, de hát a tények azok tények, mint ahogy a fenti felsorolásból is következik, nem beszélve arról, hogy már megszűnt a Népszabadság, de a HírTV sorsa is – a tulajdonosváltást követően – megpecsételődni látszik.

Igen, ez Magyarország ma, mint ahogy az egyes városok jobboldali önkormányzati hírportálja is, többek között a NagykőrösMa is, melyet Abonyból magánmédiaként működtetnek.

Aztán felvetődik a kérdés, hogy miért, de főleg milyen áron vonultak ki a nagy nyugati piaci szereplők a közéleti magyar sajtóból, mint például a Sanoma, az Axel Springer, a Telekom, sőt a Ringier is. Ez a magyar objektív tájékoztatás szégyenletes nyugati cserbenhagyása volt. Annakidején a Szabad Európa Rádiónak, más néven SZER-nek amiatt volt létjogosultsága, hogy csak pártállami média létezett a rendszerváltás előtt.

A SZER újraindítása előtt talán – kedves nyugati elvtársak – nem kellene valami kritikai elemzést mondani erről az új pártállamról, és a hozzákapcsolódó pártmédiáról, melynek gyökerei ma már elvághatatlannak tűnnek, a szorgos média közmunkások, és az őket pénzelő egypárt-politikusok, valamint a hozzá közelálló oligarchák tevékenységének következtében. Itt már nem beszélhetünk baloldali sajtóról, de tárgyilagosról sem, mert ez egyszerűen olyan ritka ma már a magyar médiapiacon, mint az a bizonyos fehér holló.

Hiába, a tudatlanság hatalom, de a kérdés az, hogy a tudatlanságban tartott nép fölött meddig lehet hatalmaskodni?

Kocinkó