Az I. Világháború kitörését, illetve annak okát onnan számítjuk, hogy Gavrilo Princip szerb diák és terrorista Szarajevóban megölte merényletben Ferenc Ferdinándot az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. Ezek után a monarchia hadat üzent Szerbiának, melybe a nagyhatalmak is beavatkoztak. 1918-ban lett vége az eddig soha nem látott pusztítást hozó I. Világháborúnak, melynek az egyenes következménye az lett, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország pedig a Trianoni Békeszerződés kapcsán elveszítette területének kétharmadát. Azonban az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az I. Világháború előtti nagy Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, és népességének csak fele beszélt magyarul. Ennek ellenére az akkori magyar vezetők nemzetállamban gondolkodtak, pedig alapvetően nagy Magyarország egy közigazgatási formáció volt a monarchián belül. Ezt a politikát nyilván nem vették jó néven a nagy Magyarország területén élő nemzeti kisebbségek, így a horvátok, szlovákok, románok, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Visszatérve Horthy Miklós kormányzóvá választásához, akkor a magyar történelem a vesztes I. Világháború után túl volt már az 1918. november 16-án kikiáltott Népköztársaságon, sőt a 133 napot megélt Tanácsköztársaságon is.
A Tanácsköztársaság jellemző módon a második kommunista államalakulat volt az 1917-ben létrejött Szovjetunió után. A szovjet ugyanis oroszul tanácsot jelent.
Volt itt, mármint Magyarországon a Tanácsköztársaság ideje alatt vörösterror Kun Béla és Szamuely Tibor vezetésével, melyet az úgynevezett Lenin-fiúk követtek el. Ezután következett a fehérterror, melynek vezető alakjai Prónai és Francia Kiss Mihály katonatisztek voltak.

Kitört tehát a káosz, és a biztonságot, mármint az akkori magyar nemzetgyűlés a királyság visszaállításában látta, ezért kapott csak ideiglenes kinevezést akkor Horthy Miklós. A történelem azonban felülírta a magyar elképzeléseket, mert a győztes nagyhatalmak határozottan közölték, hogy Magyarország trónjára a Habsburg családból senki sem léphet. Ugyanezt az álláspontot képviselte a Trianon utáni létrejött környező országok kialakulóban lévő szövetségi rendszere is a kis Antant!

Ezért Horthy Miklós altengernagyra esett a végleges választás, aki a megszűnt Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnoka volt. Horthy Miklós 1868-ban Kenderesen született, tehát ez idő tájt alig múlt ötven éves. Mint katonatiszt semmiféle politikai szerepet nem vállalt, de irányításával szerveződött meg 1919-ben a nemzeti hadsereg, melynek ugyancsak főparancsnoka lett. Horthy Miklós ezzel a katonai erővel a haza megmentőjeként határozta meg önmagát, és fehér lovon be is vonult Budapestre. Ezzel kezdetét vette Horthy Miklós kultusza.
Horthyt a fehér ló miatt már Árpád fejedelemként kezdték emlegetni, és Horthy vezérnek szólították pártfogói.
Trianon kétségkívül magyar nemzeti tragédiává vált, hiszen több millió magyar került a határon túlra az új országhatárok megállapításával, mert a nagy Magyarország területének kétharmada a Trianoni Békeszerződéssel elveszett.
Horthy nem akart király lenni, mivel református volt, s ennek kapcsán azt is helyesen ismerte fel, hogy a katolikus magyar arisztokrácia és a katolikus egyház egyáltalán nem támogatná ebben. Határozottan fellépett IV. Károly Habsburg trónörökössel szemben is. Először lebeszélte, majd később fegyverrel állta útját annak, hogy a magyar trónt elfoglalja.
1921. áprilisától hivatalban lévő Bethlen-kormány által előterjesztett, és még ugyanebben az évben a nemzetgyűlés részéről november 6-án elfogadott Habsburg-ház trónfosztásával is egyetértett.
Horthy Miklós rájött arra, hogy legitimációjához szükség van arra, hogy az egykori katonatiszti társaitól elhatárolódjon, és a fehérterrort megszüntesse. Ez helyes cselekedet volt a konszolidáció érdekében. De a revansról, mármint a Kárpát-medence népeinek magyar felügyelettel történő egyesítéséről nem mondott le. Így sodródott be revanspolitikájával a II. Világháborúba, mert nem volt ereje és hatalma sem ahhoz, hogy Magyarországot a hitleri szövetség végső kötelékéből kiszabadítsa.

Államférfiúi képességének hiánya többször is megmutatkozott, és tulajdonképpen egy igazságtalan trianoni békedekrétum kapcsán emelkedett fel. A sors iróniája az, hogy ez a békedekrétum szolgált revanspolitikájához, és sodorta Magyarországot egy még nagyobb tragédiába, a II. Világháború elveszítésébe, a nyilas uralomba, a Holokausztba, a II. Magyar Hadsereg elveszítésébe, és a szovjet megszállásba.

Sztálin megkegyelmezett Horthynak, és nem került fel így a háborús bűnösök listájára. Utolsó éveit Portugáliában, emigrációban töltötte már a háború után.
Azt gondolom, a fentiekből is következik, hogy Magyarország – politikája révén – a XX. században mindig rossz oldalon állt, és ennek „köszönhető”, hogy a szovjet típusú szocializmus a II. Világháború után Magyarországon – igaz orosz szuronyok árnyékában -, de létrejöhetett.
A nyugati nagyhatalmak is hibásak ebben, mert Magyarországot a Jaltai Egyezmény során az orosz medve ölébe lökték.
Összefoglalva, Horthy Miklóst az I. Világháború utáni politikai helyzet juttatta a kormányzói székbe, de képességei sajnos nem voltak elegendőek ahhoz, hogy országát jobb útra vezesse későbbi revanspolitikája révén.

Őt most példaképül állítani a mai magyar ifjúság elé ugyanolyan hiba, mint a ma politikai biztonságot jelentő Európai Unióból való kilépés lehetőségét reálisnak feltüntetni a magyar nemzeti önmegvalósításra hivatkozva.

ábrahám