A Momentum elnökének, Fekete-Győr Andrásnak mondata csengett a fülembe, aki pesszimista volt e kérdésben: „Ön elhinné annak a részeges férjnek, aki miután kilenc éven át szégyenbe hozta családját, majd egyszer csak virágcsokorral és üde lehelettel érkezik, hogy ez már mindig így lesz?”

Az ilyen kérdésfeltevés kapcsán a válasz persze sejthető, de mint mondják, a remény hal meg utoljára, és bennem is élt valahol mélyen, a megbékélés reménye. Ezt arra alapoztam, hogy maga Orbán Viktor beszélt a szokásos pénteki rádióinterjújában arról, hogy mindenben partnere lesz a kormány az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak is.

Orbán Viktor szóvivője sietett kijelenteni azt is Budapest vonatkozásában, hogy a kormány és Tarlós István között megkötött egyezmény érvényben marad Karácsony Gergely, újonnan megválasztott ellenzéki polgármester esetében is. Persze ez nem nagy engedmény volt, hiszen az egyezséget a kormánnyal Tarlós István írta alá egykoron, de nem a maga, hanem Budapest nevében.

Nagykőrösön is az újra, ötödjére megválasztott Czira Szabolcs is kijelentette, hogy győzött a szeretet a gyűlölködés felett. Nos, úgy néz ki, hogy ez helyben sem lesz így, bár itt a Fidesz úgymond elsöprő győzelmet aratott program és kampány nélkül, pusztán a logójára alapozva, és fennen hirdetve, hogy folytatjuk!

Aztán országosan is robbant a bomba, és Tuzson Bence államtitkár már azzal állt elő, hogy a kormány törvénybe fogja foglalni azt, hogy a jövőben az iparűzési adót elsődlegesen a helyi tömegközlekedésre kell fordítani az adott önkormányzatnak. Ez a törvényhely elsősorban a fővárost és a megyei jogú nagyvárosokat fogja érinteni, ahol van közösségi közlekedés. De mi más ez, kérdem én, ha nem beavatkozás a kormány részéről az önkormányzatok belügyeibe? Karácsony Gergely ezzel szemben azt javasolja, hogy például Budapesten a közösségi közlekedés egyharmad-egyharmad arányban oszoljék meg az állam, a főváros és a lakosság között.

Aztán jött az újabb hidegzuhany, persze törvénytervezet formájában, hogy az önkormányzat építési hatósági szerepét majd a kormányablakok, azaz a kormány veszi át. Azaz az állam dönti majd el, hogy egy önkormányzat közigazgatási területén belül milyen épület épüljön.

A főváros persze különleges helyzetben van, már csak a GDP, azaz a hazai össztermék előállítását tekintve is, hiszen annak egyharmadát állítja elő évente. Nem beszélve arról, hogy a magyar lakosság egyötöde, azaz kétmillió ember él Budapesten. És többszázezren járnak be oda naponta dolgozni, főleg a környező településekből.

Leszűrhetjük mindezekből a következtetést, hogy az október 13. után nyújtott Fidesz békejobb valójában háború. A meghirdetett együttműködés a kormányzat és az önkormányzatok között tulajdonképpen nem kompromisszum, hanem törvényi diktátum.

Ismert ez a mondás még a szocialista időkből, hogy lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad!

Most már csak az a kérdés, hogy ez a megállapítás az illiberális demokráciára is igaz?

ábrahám