„Óriási balhé volt! Szép bizonyíték ez arra, hogy Magyarország kormánya mit gondol az Európai Unióról és a tagállamok közötti együttműködésről.”  Persze ezek a mondatok Szijjártó Péterről, mint külügyminiszterről is elég sokat elmondanak.
Orbán pedig kézitusáról beszélt, amit ő vívott meg Brüsszelben állítólag.

A magyarországi Fidesz-hívekkel el kell hitetni, hogy Orbán a migránsok, a „brüsszeli bürokraták”, és az egyébként nem létező Soros-terv elleni harcáról szól. Pedig világosan látszik, hogy Orbán külpolitikája a belpolitikai választási pontszerzést célozza. Orbán kihasználja az Uniót, annak legfontosabb építőköveit, a jogállamot, az európai kultúrát, és mindezek figyelmen kívül hagyásával kiépítette a maga illiberális államát.

Ez a Budapest és Brüsszel közötti konfliktus lényege, pontosabban szólva az Orbán-kormány és az Európai Unió konfliktusa. Egyáltalán nem a magyar népé, hiszen 2004-ben elsöprő többséggel megszavaztuk az Uniós tagságot, és most sem Oroszországba mennek munkát vállalni a magyarok, hanem az Európai Unióba. Ez mindent megmagyaráz és megcáfol.

Orbán megpróbálja a Visegrádi Négyeket kihasználni az Európai Unió fellazítására és megzsarolására, de ezek az államok nem jelentős államok, kivéve talán Lengyelországot, melyről köztudott az, hogy zsigerből gyűlöli az oroszokat, ellentétben Orbánnal, aki viszont atomreaktort akar építtetni velük hazánkban.

Az Unió meghatározó országainak – véleményem szerint – szembe kellene nézniük a valósággal: nincs valódi európai megújulás az úgynevezett illiberális tagállamokkal együtt. Ha ezt nem veszik figyelembe, ez az Európai Unió válságát fogja jelenteni. Orbánnak is éppen ez lehet a célja, az egyes, Unión kívüli hatalmakkal együtt, például Oroszországgal.

A 2010-es választások előtt Orbán még letagadta, hogy új Alkotmányt, illetve Alaptörvényt akarna létrehozni, és megalkotja az úgynevezett NER-t is.

Ezek után jól gondolja meg mindenki, hogy kire-mire szavaz majd 2018. április 8-án!

Bakonyi Soós Magda