Mert, hogy ez a mostani Fideszes kormány annak nézi az őrájuk szavazókat, ez a kormánypártra szavazók dolga. Ha nekik ez tetszik, hát ők tegyék csak!

Ma már tudjuk – az április 8-i választások be is igazolták -, hogy amit a kispártok állítottak a választások előtt, holmi Karácsony-, meg Szél-kormányokról, az ma már nyilvánvaló hazugság volt, mert matematikailag és elvileg is kizárt, hogy a kis- és középpártok miniszterelnök-jelöltjei megnyernék a választást, és új kormányt alakítsanak.

A szavazók viszont a választások előtt szinte lélegzet visszafojtva várták, hogy majd valamilyen szakmai, politikai megfontolásból az utolsó pillanatban majd mégis csak visszalépnek egymás javára, és ezzel legalább megakadályozzák azt, hogy a Fidesz parlamenti kétharmadhoz jusson. De hát ez nem következett be!

Nem az országot és a népet képviselték, hanem csak saját érdekeiket nézték, mármint azt, hogy ki juthat be a magyar parlamentbe, és ki foglalhat el ott bársonyszéket.
Visszataszító volt az az önbizalomtól túlfűtött hangnem, mellyel magyarázták, hogy nekik van esélyük a bejutásra, és ők birtokolják a bölcsek kövét.
Ezek után viszont már illene most a választások után olyasmit is ígérni az embereknek, amire van is esély, hogy meg is tudják csinálni. Kis lépésekkel kellene haladni, s ez még mindig jobb – véleményem szerint -, mint nekifutásból hanyatt esni. Pláne már harmadszorra!

Be kellene fejezni a figyelem elterelő önsajnálkozást, és programot kellene megfogalmazni, és célokat kitűzni. Arról kellene beszélni az ellenzéknek, hogy egy év múlva önkormányzati választások lesznek, és már most – igen, most! – el kellene kezdeni a munkát, és megtalálni a módját annak, hogy ahol csak lehet, egyetlen hiteles jelölt álljon a Fidesszel szemben.

El kellene kezdeni felkészíteni a demokratikus és a Fidesszel szemben álló szavazókat például arra, hogy ahol kell, ott bizony például szavazzanak az esélyesebb Jobbik-jelöltre, ha az hasznos a városnak.

Át kellene lépni a baloldal és jobboldal párt meghatározottságot, mert jól látszik, hogy 2010. óta itt valójában nem a pártok versengtek, és nem is ők veszítettek. Itt a trafikosok, a rokkant nyugdíjasok, a tanulók, a kisvállalkozók, és a civilek, valamint hosszasan sorolhatnám azt, hogy ki mindenki veszített, de leginkább az ország!

Már hatszázezren mentek ki boldogulást keresve Nyugatra, és ez a szám kétszer akkora, mint az 1956-os forradalom után a kommunista megtorlás elől menekülő disszidensek száma volt.
A politikai elitünk csődöt mondott, és a mostani tüntetések is azt célozzák, hogy végre érvényt kellene szerezni a többség akaratának!
Mert a többség olyan pártokra szavaz, mely szavazatok a mostani választási rendszerben nem érvényesülnek.

A centrális politikai erőtérnek éppen ez a magyarázata, hiszen Orbán Viktor is megmondta, hogy amíg a jobboldal a baloldallal van elfoglalva, addig mi itt, a centrumban mindig nyerünk.

Ezek után el lehet dönteni, hogy ki hova áll!

egy olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben