De az is téved, aki azt hiszi, hogy itt a nemzeti jövőkép kialakításáról volt szó. És az is messze jár az igazságtól, aki a Fidesz és a vele szembenállók intellektuális vitájában reménykedett. Egészen másról volt szó.

Egyszerűen csak arról szólt ez a választás, amit a Fidesz tematizált, hogy a 2012-ben kitalált, egyébként igazságtalan és aránytalan, valamint egyfordulós választási rendszer hogy fog működni. A választási küzdelem persze szólhatott volna arról is, hogy megtalálja-e az ellenzék ennek a választási rendszernek az ellenszerét, melyet az akkori ellenzék tulajdonképpen nem kifogásolt.

Nos, az ellenzéki pártok, mint ahogy ez már 2014-ben, más felállásban megtörtént, idén 2018-ban sem találták meg ennek ellenszerét. Pedig a megoldás nem kívánt akadémikusi felkészültséget, vagy filozófiai bölcsességet, csak tiszta és persze tisztességes gondolkodást. Persze a választópolgárok megtalálták a lehetséges ellenszert, hiszen a 70 %-os részvételi arány már önmagáért beszél, mert ez kifejezte a kormányváltó hangulatot. Márki-Zay Péter és a Közös Ország Mozgalom felhívta az ellenzéki pártok figyelmét, hogy egy választókörzetben csak egy jelölt álljon a kormányoldal jelöltjével szemben.

Budapesten az LMP hozzáállása miatt például - ahol egyébként az ellenzék győzött - a Fidesz a parlamentben kétharmadot ért el, hiszen ha az LMP visszalép Budapesten négy körzetben, akkor nincs a Fidesznek parlamenti kétharmada.
A Jobbik vezetése meg kifejezetten attól félt, ha választási koalícióra lép a baloldali pártokkal, mint ahogy ők mondták, a XX. századbeliekkel, akkor az ő szavazóik – a jobboldali beállítottság miatt – átszavaznak a Fideszhez. Ez sem így történt!

A Jobbik csak egy választási körzetben tudott vidéken győzedelmeskedni, ami messze elmaradt a várakozásoktól, melyben közrejátszhattak a helyi választási anomáliák is. A választási rendszer egyébként anyagilag bünteti a pártokat, ha visszalépnek, és ha tárgyilagosak vagyunk, akkor ez is közrejátszott a Fidesz parlamenti kétharmadának megszerzésében. Meg az is sajnos, hogy a közmunkának kiszolgáltatott keleti országrész falvai szinte egyöntetűen a Fideszre szavaztak, bízva abban, hogy továbbra is megmarad a közmunka lehetőség, azaz az alamizsna az illiberális demokráciában.
A folytatás ismert, hiszen Vona Gábor – tartva szavát – lemondott a Jobbik elnökségéről, de még a parlamenti mandátumáról is.
Nem így Szél Bernadett, aki a 6,93 %-os szereplésével 8 parlamenti helyet hozott az LMP-nek, és a választások után rögtön ellenzéki pártegyeztetést hívott össze. A kérdés csak az, hogy miért nem a választások előtt tette ugyanezt?

Egy barátom egykori mondása jut eszembe, szeressétek azokat, akik az igazságot keresik, de óvakodjatok azoktól, akik már meg is találták azt!
Úgy tűnik, Szél Bernadett megtalálta a maga „igazságát”.

Köszönjük meg Szél Bernadettnek és pártjának a Fidesz kétharmadát a mostani magyar parlamentben, szép volt lányok, szép volt fiúk! Így is lehet más a politika!
 

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben