Azt tudjuk, hogy történelmi barátság fűz bennünket a lengyelekhez, de őket ezzel a putyini politikai vonallal, illetve annak támogatásával nehéz lesz majd a barátaink között tartani. Mert tudvalevő az, hogy a lengyelek nem tudják megbocsátani az oroszoknak a II. Világháborús rémtetteiket.
Az is igaz, hogy új támogatót, új barátot, akivel a bajban is számolni lehet, a rendszerváltás óta – immáron huszonhét éve – nem szereztünk.
Németországhoz is történelmi barátság fűz bennünket, de Brüsszel állandó támadásával ez a baráti viszony is kezd elhidegülni. Hiszen a mai Németországot vezető Angela Merkel Brüsszel-párti, azaz az Európai Unió fenntartásában érdekelt.

Az orosz medvével, azaz Oroszországgal most úgy tűnik, mintha baráti kapcsolatban lennénk, de a mai orosz birodalom is olyan nagyban, mint Orbán rezsime kicsiben: nincsenek baráti érzelmei, hanem érdekei! Azaz nem az elvek mentén választ barátokat, hanem az érdekei szerint!
Ez mindenképpen veszélyes politika Magyarország szempontjából, hiszen mi egy kis, majdhogynem törpeállam vagyunk az Európai Unió ötszázmillió fős „tengerében”.

Nem, Orbánék Keletre nyitnak, és szemmel láthatólag tetszenek neki az ottani diktatórikus államok, így már az előbb említett Oroszország, Fehéroroszország, Törökország, Kazahsztán, de Egyiptom, sőt még a Fülöp-szigeti zsarnok vezérig szinte mindenki.
Még Iránnal is barátkozunk, hiszen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes máig is titokban tartott atom megállapodást írt alá az iráni vezetéssel.

Fel kellene hagyni ezzel a világ diktátorait simogató külpolitikánkkal, mert ismert a régi mondás: aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók, azaz aligha teheti szóvá a mostani magyar kormány, hogy a demokratikus európai vezetők befogott orral fordulnak el tőle.

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben