Hogy mikor történt ez, nem lehet tudni, de lehet, hogy már a 150 éves török uralom alatt lettünk „baksis” ország, de persze az sincs kizárva, hogy valamikor a nagy szocialista álom idején csúsztunk vakvágányra.

Akkor az volt a jelszó, hogy nem a bér, hanem a nem bérjellegű költségekből fedezett társadalmi juttatások a fontosabbak. Elgondolkodtam, nem lett volna semmi baj sem, ha nem jön ez a nagy változás, és marad minden a régiben.

Emlékezzünk csak, a gyerekek ingyen ebédeltek az iskolákban, a kenyér kilója három forintba került, a benzin meg hat forintba, a fagylalt gombóca pedig ötven fillérbe, s a villamosjegy is csak egy forint volt.
De ez a szocialista álom sem jött be, mert rá kellett jönnünk arra, hogy mindenért annyit kell fizetnünk, amennyibe az kerül másutt is a világban. Bizony a globalizáció vadul ránk tört, melyre mi, magyarok nem voltunk felkészülve a rendszerváltás idején. Persze mindennek meg lehet kérni az árát, ha megfizetik a munkaerő árát, azaz a bért is. A munkaadók szerint mi nem vagyunk olyan termelékenyek, hatékonyak, mint a környező országokban, de talán még olyan szorgalmasak sem.

Igen, a világ igazságtalan lett, mert egyre inkább mélyül ez a szakadék a magyarok meg a világ között, mert senkitől sem kaptunk „bérkiegészítést”, mert azt magunknak kellene hatékonyan kitermelnünk. Sem a villamosvezető, sem a gyári munkás, sem a tanár, sem a kishivatalnok. Ezért virágzik a korrupció is, mert alacsonyak a bérek, és mindenkit meg lehet venni, tisztelet a kivételnek.

Ha valaki ezt az egészet kívülről nézi, meg sem érti. Külföldi orvos meg is kérdezi, hogy miért nem a biztosító társaság fizeti meg az orvos munkáját, és miért a hálapénzzel fizetünk. Annakidején népszavazással a Fidesz megfúrta a szocialisták által javasolt vizitdíjat, mely első lépés lett volna afelé, hogy kialakuljon a normális rend. Ma az orvosok már, aki koránál és nyelvtudásánál fogva teheti, elmegy külföldre munkát vállalni többszörös bérért. Az idősebbek meg itthon maradnak, és több százra tehető ma már a betöltetlen háziorvosi státusz, nem beszélve arról, hogy az aktívak zöme is hatvan felett van már. Mi meg csak mondjuk itt a magunkét, s ha már megdöglött a tehenünk, dögöljön meg a szomszédé is!

Mert nálunk valahogy működésképtelen minden, ami másutt zökkenőmentesen működik. Mi, amikor orvoshoz megyünk, már megszokásból is visszük a fehér borítékot, mert valahol ez nálunk „erkölcsi” szokás.

Szóval valamit nagyon elrontottunk! Mert például a borravalózás is bevett szokás más területeken is, nemcsak az egészségügyben, és az is marad nálunk. Ami az örök feszültség forrása.

De mindezekről még a gyermekeinknek sem szabad beszélni, mert azt mondják, hogy az én nézőpontommal van a hiba. Nem az én nézőpontomból kell nézni a dolgokat, mert lesz ez még másképp is…

Én meg csak azt mondom erre, hogy csak tudjam, tudjuk ezt kivárni!

Bakonyiné Soós Magda