Íme a példa: Az egyik hozzáférhető sajtóorgánumban az jelent meg, hogy 12,4 milliárd forint állami pénz hiányzik a Lánchíd mostani felújításához. A másik sajtóorgánumból az tudható meg, hogy 11,8 milliárd forintot szán a kormányzat a politikai kommunikációra, értsd alatta a propagandára.

Most akkor mi az igazság, vetődik fel az emberben? Mert unos-untalan azt hangoztatják kormányzati körök, hogy öt milliárd forintot ad az állam a történelmi ereklyének számító Széchenyi által megálmodott és kiviteleztetett Lánchíd felújításához. Emlékezzünk csak, a Lánchíd nem az utolsó félévben kezdett – állagát tekintve – leromlani a korrózió miatt, hanem már egy évtizeddel ezelőtt is probléma volt ez.

Aztán arra is emlékezhetünk, hogy Tarlós István már kiírt egy pályázatot a Lánchíd rekonstrukciójára pár évvel ezelőtt, de az Áfa nélkül több mint harminc milliárdba került. Erre a rekonstrukciót Tarlós István – egyébként nagyon helyesen – lefújta, tekintettel arra, hogy neki is csak öt milliárd forintot akart az állam a rekonstrukcióra megítélni saját állami forrásból.
Ma a kormányzati sajtó tele van azzal, hogy Karácsony Gergely nem akarja felújíttatni a Lánchidat, és ebből súlyos baj is származhat. A főváros már megtiltotta a kormányzatnak, hogy az augusztus 20-i tűzijátékba bevonja a Lánchidat, mert az, mármint a tűzijáték tovább súlyosan rongálná azt. Egyrészt a koptató bitumenréteg átégetése miatt, másrészt az egyéb hőhatások szintén erősítik a vasszerkezet korrózióját.

Egyébként Karácsony Gergely is, mint főpolgármester megjegyezte, hogy a kormányzatnak a látványosság a fontos, értsd alatta az augusztus 20-i három napos ünnepséget és a tűzijátékot (nesze neked második vírushullám elleni védekezés és védőtávolság betartás!), nekünk pedig a Lánchíd. Az ATV egyenes beszéd műsorában múlt héten Karácsony Gergely azt is megígérte a nyilvánosság előtt, hogy ha bele is szakadunk, akkor is rekonstruáljuk a Lánchidat!

A mostani kormányzati kommunikáció azt hirdeti, hogy Karácsony Gergelynek forintmilliárdok tucatjai állnak rendelkezésére, még a tarlósi időkből, ami egyértelmű hazugság!

A kormányzat igyekszik szembeállítani a fővárost a vidékkel azzal, hogy a gazdag főváros szolidaritási adót fizessen a vidékieknek. Ez megint abba az árokásási történetbe tartozik, amely kezdetben a baloldal és a jobboldal között keletkezett, a járvány idején az aktívak és a nyugdíjasok között, most meg kormányzati körök a főváros és a vidéket elválasztó árkot mélyítik.

Végezetül néhány adat: A kormányzat idén például tizennégy milliárdot költ a motorsportra, jövőre pedig harminchat milliárdot fog. Az is elgondolkodtató, hogy a látványsportokra, de legfőképpen a focira és kiemelten a Puskás Akadámiára (Felcsút) két kézzel szórja a hatalom a forintmilliárdokat.

Aztán a járvány idején hatezerötszáz lélegeztető gépet vettek meg a kormányzat által kiküldött „fürkészek”, melyből csak egy töredékét használták fel – hál’ istennek – a járvány első hulláma idején. Azt, hogy hány milliárdba került mindez a túlköltekezés, és kinek mennyi haszna származott ebből, azt hétpecsétes titokként őrzik.

Tudom, hogy demagógia, de például Mészáros Lőrinc szállodáinak rekonstrukciójára nyolcvan milliárd forintot adott a kormány a járvány idején, miközben Mészáros nyolcszáz dolgozót bocsátott el.

Mindezt a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből.

Kedves Olvasó! Ez jusson majd eszedbe, hogy a pénzt nem az állam adja, hanem mi, adófizetők!

Végezetül, én már jövőre szeretnék átmenni a felújított és biztonságos Lánchídon.

Bakonyiné Soós Magda