Az emberben felvetődik a dilemma, hogy forduljunk szembe ezzel a helyzettel, és változtassunk rajta, vagy vonuljunk-e vissza otthonainkba, távol a világ minden zajától és mocskától, megőrizve nyugalmunkat.
A kérdés tehát az, hogy maradjunk-e csöndben, vagy kiabálva tiltakozzunk? A polgári társadalom nem olyan gonosz, és igazságtalan, mint ez a mostani feudális gyökerekből táplálkozó uram-bátyám világ. A polgári demokrácia és politikai kultúra nem követel sem csöndet, sem harsányságot, hanem az embereket békés eszközökkel kibékíteni próbálja, és nem gyűlöletet szítva, egymás ellen fordítani.
Fontos nagyon a nyilvánosság, mely az egyént közérdeklővé teszi, és persze egyúttal érzékennyé is mások problémáira.
Ma nagyon messze vagyunk ettől! A mai hatalom csak háborúzni szeret, és megőrizni hatalmát, egyszóval uralkodni.
Szerintük szárnyal a gazdaság – tegyük hozzá erős EU-s anyagi hátszéltámogatással -, melyből csak egy szűk oligarcha-csoport gazdagodik. Mindeközben négy millió ember él létminimumon, a nyugdíjasokról már nem is beszélve.
Itt nincs már demokrácia, csak hatalom és kiváltságos zsebeknek a megtömése. Ha ez így megy tovább, odalesz a jövő, gyermekeink és unokáink jövője.
Tegyünk hát valamit, mert majd később ránk ég a szégyen, hogy nem tettünk semmit sem a változásért.
Viselkedjünk úgy, mint egy tudatos, toleráns, jövőért aggódó polgár!
Bakonyiné Soós Magda
