Persze ezt akkor könnyebb volt megvalósítani, hiszen semmi anyagi vonzata nem volt, hogy melyik párt például hány polgármestert tudott állítani, mint a képviselőválasztások esetén. Akkor, 2018-ban a teljes országos lista állításához komoly milliókat kaphatott a párt, de ha a 106 helyből csak egyetlen képviselőjelölt is lemondott valamelyik más párt jelöltje javára, máris (ha jól emlékszem) 30 millióval csökkent a pártja támogatottsága. (Jól kitalálta a Fidesz a választási törvényeket!) Mindenesetre a 2018-as és a 19-es választások bizonyították, csak az összefogással érhetnek el eredményt a pártok. Sőt az összefogás is csak akkor lehet eredményes, ha előtte az indulók megmérettetik magukat. És ez vonatkozik nemcsak a képviselő jelöltekre, hanem a miniszterelnök jelöltre is. Az „előválasztás” egyértelműen megmutatja, melyik párt vagy civil szervezet jelöltje a legalkalmasabb jelölt. Sok kudarc forrása volt az eddigi választásokon, hogy a pártok a vidéki képviselői helyekre az illető választási körzetben teljesen ismeretlen pesti személyt jelöltek, aki mellé a helyi lakosság nem tudott hozzáállni. Így sokan el se mentek szavazni. Ezt tudná az előválasztás megakadályozni. Az ilyen, helyileg ismeretlen jelölt hiába megy el a pártja által meghirdetett bemutatkozóra, a többi párt szimpatizánsa nem biztos, hogy erre a gyűlésre el fog menni.
A hosszú járványszünet miatt az ellenzéki pártok egyáltalán nem aktivizálódtak, annál inkább a Fidesz, amelyik minden alkalmat megragadott, hogy lejárassa a ‚22-es választáson szóba jöhető politikusokat. Főleg kijutott a lejáratásból Karácsony Gergelynek, aki jelenleg úgy tűnik, 2022-ben a legalkalmasabb ellenfele lehetne Orbán Viktornak. De kapott és folyamatosan kap hideget, meleget Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos pedig a konzultációs kérdőívek begyűjtése miatt, és nem marad ki Szél Bernadett, vagy Dobrev Klára sem. Vagyis a Fidesz máris erősen készül a ‚22-es választásokra. A Fidesz kompánia már nem a hatalomért, a húsosfazékért küzd, hanem egyáltalán a létükért, a bíróságon történő elítélésüktől való félelemből.
Márki-Zay Péter legutóbb az ATV-ben beszélt arról, hogy szükség van az ellenzék megmozgatására, éppen ezért szerinte nem korai a miniszterelnök jelöltek megnevezése sem. Legyen idő megismerni nemcsak őket, hanem elsősorban az elképzeléseiket az újtípusú kormányzásra. Márki-Zay szívesen vállalja a megmérettetést, annak ellenére, hogy nem országos politikus, vagy képviselő, így sokan nem tudják, hogyan vezeti, mint polgármester Hódmezővásárhelyt. Kevesebben ismerik, annak ellenére, hogy többször megjelent, beszélt korábban ellenzéki megmozdulásokon. Márki-Zay indulási szándékának ismeretében az is világossá vált, nemcsak a baloldal vehet részt az előválasztáson. Így a nem baloldali szavazók is érezhetik, ők is meg vannak szólítva, nekik is van joguk és beleszólásuk a jelöltek kiválasztására, a jövő vezetőinek eldöntésére. Márki-Zay Péter bejelentése lökést adhat a többi pártnak is a jelöltjük megnevezésére, hiszen sem a Jobbik, sem a Momentum elképzeléseiről még semmit nem lehet tudni. Minél több fajsúlyos jelölt megnevezéséről kapunk híradást, annál inkább bizonytalanná válik a Fidesz gyakran hangoztatott jóslata, hogy bármit próbál is tenni az ellenzék – ha győznének – úgyis Dobrev Klára lesz a miniszterelnök és vele majd visszatér Gyurcsány, valamint az ő politikája. (Orbán soha nem tudja felejteni a 2006-os választások előtti tévévitát, ahol felkészületlenül, idegesen, kapkodva próbált vitázni Gyurcsánnyal!)
Pártpolitikusok megjegyzéseiből kitűnik, elindulóban van már a kapcsolatfelvétel a pártok között. Talán augusztus végén megindul a tanácskozás is. Csak az a baj, nagyon sokféle kérdés vár még tisztázásra. Egyik ilyen, hogy mi legyen a teendő, ha a Fidesz meghekkeli a szavazást. Az előző előválasztáson senki se várta, a Fidesz se, hogy olyan nagy számban mennek el a szavazók. Másik probléma a 106 egyéni körzetben állítandó jelöltek kérdése. Az már többé-kevésbé minden párt előtt világos, hogy az ellenzéknek esélye csak akkor lehet, ha egy körzet – egy ellenzéki jelölt felállás alakítható ki. Sajnos itt még sem a Jobbikról, sem a Momentumról nem tudni belemegy-e az egyetlen nagy közös listába. Az sem került még szóba, mi lesz, ha a pártok a kapható költségtérítésen nem tudnak megegyezni. Emlékszünk az előző 2018-as választásra, micsoda parázs viták, de inkább veszekedések voltak egyes jelöltek hátralépésével, másik jelölt javára. Problémás az előválasztás is. Hol és hogyan szavazzanak a választók? Utazzanak be a megyeszékhelyre, nagyobb városokba, vagy miképpen lehetne a saját falujukban leadni szavazatukat? Nincs elképzelés, még kevésbé megegyezés abban, milyen közös programmal induljanak, vagy esetleg gyűjtsék össze az elképzeléseket és a javasló párt nevét is írják mellé? Nagyon sok függ a Fidesztől is. Ha veszélyben látja a helyzetét a kétharmados többségével (a Mi hazánktól mindig ki tud egészülni) például módosíthatja a jelenlegi választási törvényeket. Háromnál több párt közös listája esetén akár hat-hétszer öt, tehát 35 %-os küszöböt is kiszabhat a parlamenti bejutáshoz.
Nagyon sok tehát még a nyitott kérdés, sok dolga lesz az ellenzéki pártoknak 2022-ig. Csak remélni lehet, hogy a 2019-es siker minden pártot jobb belátásra fog ösztönözni az összefogáshoz.
Baky Miklós
