A szoborcsere tehát azt üzeni az átlagpolgárnak, hogy a mostani illiberális rendszer, mely keresztényinek is nevezi magát, nem az 1956-os forradalomtól eredezteti önmagát, hanem abból a Horthy-rendszerből, mely a II. Világháborúba vitte hazánkat revanspolitikájával a hitleri Németország mellett.
A Horthy-rendszernek is kellett ellenségkép, és ezt ezzel az emlékművel alapozta meg az akkori rendszer, melyet most az illiberális „demokrácia” is magáénak mond.
A szoborcsoportot ki más avatta volna fel, mint Kövér László, a magyar parlament elnöke. Pedig emlékezzünk, annakidején Orbán Viktor fiatal liberális demokrataként még Nagy Imre újratemetésén mondott beszédet, és onnan indult el politikai karrierje.
Ezzel a régi-új szoboravatással tulajdonképpen megtagadta harminc évvel ezelőtti önmagát, s a Horthy-rendszerrel, a néhai úri Magyarországgal igyekszik azonosulni. A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben, az I. Világháború után valóban létezett vörösterror, Szamuley Tibor és az ő fekete bőrkabátos Lenin-fiai által, de ne felejtsük el, hogy ez az I. Világháború borzalmai után történt.
De a vörösterrort fehérterror is követte, hasonló kegyetlenséggel és brutalitással. Emlékezzünk csak Francia Kiss Mihályra és a Prónai-féle különítményesekre.
Szörnyű idők voltak akkor, és Horthy Miklós igyekezett az akkori baloldalt összemosni. Ide sorolta ő a liberálisokat, a mérsékelt szociáldemokratákat, és az 1917-es októberi orosz kommunista forradalom eszmeiségéből táplálkozó kommunistákat is. A Szovjetuniót a szovjet orosz szóból kiindulva, mely tanácsot jelent, Tanácsuniónak nevezhetnénk magyarul. A Tanácsköztársaság, a világ második kommunista hatalma, mely százharminchárom napig funkcionált, szintén innen vette a nevét.
Horthy azt állította, hogy ez az egységes baloldal okozta Trianont, holott Trianont az I. Világháború elvesztése váltotta ki. Meg azok a politikai hibák, melyek az akkori nagy Magyarországot nemzetállamként kezelték, pedig a nemzetiségi lakosság fele nem is beszélt magyarul.
A vörös uralom áldozatainak nevét a Nemzeti Vértanúk Emlékműve tartalmazza, de a fehérterror áldozatairól nincsen ilyen összegzés.
Horthyék még tovább mentek, hiszen azt állították, hogy Tisza Istvánt – még négy és fél hónappal a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt – Károlyi Mihály köztársasági elnök végeztette ki, mely állítás nem felel meg a valóságnak, mint ahogy az sem, hogy a „hatalom átadást” Károlyi Mihály kezdeményezte volna a kommunista Kun Bélának, holott valójában nem tette ezt.
E szerint az ideológia szerint az I. Világháború utáni magyar összeomlást hatalomvágyó baloldali csoportok összeesküvése okozta, holott hazánk feldarabolását, azaz Trianont már régen eldöntötték az antant hatalmak.
Úgy tűnik, hogy a mai illiberális Fidesz-hatalomnak kellő politikai megalapozást és gyökereket ad a Nemzeti Vértanúk Emlékműve, hiszen a mai ellenzéket a Fidesz ugyanúgy közellenségnek tekinti, mint ahogy a Horthy-rendszer tette az I. Világháború után.
Az is kapóra jön a mostani rendszernek, hogy egy baloldali vezetésű országban elszabadul a terror, melyet annakidején inkább az I. Világháború, társadalmat brutalizáló hatásának tudhatunk be.
E tudatos történelemhamisításnak az a lényege, hogy a Fidesz a mostani összefogott baloldali pártokban látja a totális ellenséget, párhuzamot vonva az I. Világháború utáni idők és a mostani között.
Bizony nyomaszt bennünket a múlt, hiszen ezt a nemzetet mindig is könnyű volt megosztani populista politikusoknak, és ezt a mostani történelemhamisítási törekvés sem fedheti el. Még akkor sem, ha Kövér László, a magyar parlament elnöke egyre inkább Tisza István szerepében tetszeleg.
ábrahám
