Ez azt jelenti, hogy a nagy külföldi multi cégek idetelepített termelő vonalaira egy adott műveletre betanított munkás kell, aki nyolc órán keresztül csak egy bizonyos műveletet tud elvégezni ott.
Orbánék szerint a magyar munkaerő olcsósága miatt versenyképes, és ez jelenti számunkra majd a jövőt. Ez egy teljesen téves felfogás, és  valójában ez sem, mert a több nyelvet beszélő diplomások, igazi szakmunkások már külföldre mentek magasabb bérért, és lassan már az sem lesz ebben az országban, aki vonal melletti munkát végezne. Másrészt az olcsó szorgalmas keleti munkaerővel az ilyen monoton munkák esetén sajnos mi, magyarok nem vagyunk versenyképesek.

Mindeközben, és a fentiek ellenére tapasztalhatjuk azt, hogy a szakmunkásképzés a múltba halad, mert még a XX. század ’60-as éveinek – ma már mondjuk ki – hasznavehetetlen szakképzését erőlteti az Orbán-kormány szakminisztériuma.

Divatba jött az úgynevezett duális képzés is, amikor a „félig kész” ipari tanulókat a munkahelyeken, azaz a gyárakban képezik tovább, illetve fejezik be a szakmai képzésüket. Ezzel meg az a baj, hogy az ilyen „szakemberek” csak az adott gyárban képesek munkát végezni, máshol nem, mert – úgymond – nincsenek betanítva más munkára.

A kormányfő álmaiban és elképzeléseiben a kalapácsfejet kézzel reszelgető ipari tanuló áll, aki majd hasonló módon állítja elő az ilyen alkatrészeket. A gond csak az, hogy ma már a világszínvonalú üzemekben az efféle munkákat számítógép vezérelte szerszámgépek végzik, igen nagy teljesítmény és minőség mellett. Az meg már csak hab a tortán, hogy az ilyen gépeket magasan képzett számítógép technikusok kezelik, angol nyelvtudással.

Az is ismert, hogy a fiatal korosztály több mint 40 %-a azt tervezi, hogy eleve külföldön fog dolgozni. Képzeljük csak el, ha csak minden második tudja megvalósítani elképzelését, már akkor is hatalmas veszteséget jelentene az ipar számára. Ezek a gyerekek már a középfokú tanulmányaikat is Nyugat-Európában kívánják elkezdeni és befejezni, főleg német nyelvterületen. A veszélyt még csak fokozza az, legalább is a magyar munkaerő ellátottság szempontjából, hogy minél fiatalabb korban mennek el ezek a fiúk-lányok külföldre, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy valaha is hazatelepüljenek, mert ott alapítanak majd családot.

Egyre gyakoribb a diáktüntetéseken a fiatalok azon kifogása, hogy nem kapnak igazán teljesítményképes tudást, és túl sok lexikális anyaggal terhelik meg őket. Az idegen nyelv tanításra is rengeteg a panasz, mert lassan már csak magánúton való felkészítés esetén lehet nyelvvizsgát eredményesen letenni. Nem véletlen tehát, hogy a fiatalok drámai módon elégtelen osztályzatot adnak a kormány oktatáspolitikájára a tüntetéseken.

Április 8-án választások lesznek, amikor a fentiekben kifejtett oktatáspolitikai problémák is előtérbe kerülnek. A választóknak itt is változást kellene elérni, és el kell ballagtatni ezt a kormányt az igazi munka világába, ahol majd ők is keményen dolgozó kisemberekként kereshetik meg a kenyerüket.
Végre nekik is a saját lábukra kellene állniuk, s nem az EU-s pályázati pénzek általuk „alkotmányosnak” nevezett részét lenyúlniuk.

ábrahám