Ez egy előre megfontolt „hadművelet” keretében zajlik, amikor is szinte a teljes médiát uralja már a kormánypropaganda, és ez a média, az egyszerű emberek számára minden további nélkül „ingyen” hozzáférhető.
Annakidején Goebbels, a náci Németország propaganda minisztere a politikai marketing, más szóval propaganda feltalálója nem hiába mondta, ha valamit tízszer elismételnek a médiában, akkor azt az emberek előbb-utóbb el is hiszik, még akkor is, ha az az állítás nem is igaz.
A XXI. században egy nyitott szolidáris, a világ folyamatait megértő, és ahhoz alkalmazkodni tudó magyar társadalomra lenne szükség. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a magyar társadalom nem toleráns, gyűlölködő, és persze irigykedő is.
A kormányzatnak ezt a gyűlöletpropagandát sikerült olyan mélyen elültetnie, hogy ma már a magyar társadalom szinte önmagától keresi a soron következő gyűlölet tárgyát. Hiszen a nóta is mondja: mások vittek rossz utakra engem. Ezeket a másokat kell gyűlölni, többek között a migránsokat, Soros Györgyöt, az EU-t, de még az ENSZ-t is, és ha majd mindez lejárt, akkor majd jönnek a magyar emberek szomszédjai is.
A propaganda úgy állította be a helyzetet, mintha mások okoznák azokat a bajokat, amelyek sajnos megtalálhatók a magyar társadalomban, egészségügy, közoktatás, tömeges elszegényedés és kivándorlás, melyekről a hatalmon lévő kormányzat úgymond nem tehet, és nem is beszél.
Mert olyan emberek vannak döntési pozícióban, akiknek semmiféle tapasztalatuk, fogalmuk nincs arról, hogy mit jelent egy munkahelyen dolgozni, és egyáltalán merre tart a világ.
Ugyanakkor - és ez főleg vidéken tapasztalható – tombol az urizálás, s ezzel párhuzamosan a másként gondolkodókat lenéző, sőt kiátkozó magatartás.
Erre fizetett propagandistákat, bértollnokok hadát szerződtették, akik próbálják az egyszerű embereket egy ilyen média agymosással a hatalom mellé állítani.
A XX. század történelmét áttekintve, az ember nem talál olyan gátlástalan magyar kormányzatot, mint a mostani, amely durván, cinikusan és gátlástalanul politizál, és anyagilag, de szellemileg is maga alá rendeli az egyszerű embereket, egyfajta modern, XXI. századi hűbéri rendszert létrehozva, megjelenítve a társadalmi piramis alján a modern jobbágyságot. Mert mindenki függ valakitől, és az egyén úgy van „bekötve” ebbe az illiberális demokráciába, hogy ezt tudja is, tehát alázatosan viselkedjen a hatalommal szemben.
1956. forradalma óta a magyar nép félelemben él, és könnyű is megfélemlíteni. A Kádár-rendszerben élt egészen a rendszerváltásig, mely egypártrendszer volt, és egy speciális puhadiktatúra. Ma eljutottunk odáig, hogy anyagi, tudati függőségben él a nép, lényegében egypártrendszerben gondolkodik, és a társadalmi félelem is megteremtette a maga „gyümölcsét”, azaz az arctalan gyűlöletet, melyet lépten-nyomon tapasztalhatunk, akár a közlekedésben, akár a hivatalokban, de nyilvános helyeken is.
Úgy gondolom, hogy a magyar társadalom túlment azon a határon, ahonnan demokratikus választásokkal vissza lehetne térni a helyes útra.
A magyar ember nemzeti érzéseit könnyen lehet manipulálni, és képletesen szólva, szántani is lehet a hátán, ha az az eke nemzeti lobogóval van díszítve.
Mi lesz veled Magyarország, mi lesz veled magyar nép?

ábrahám