Persze, lehet, hogy az illiberális „demokráciában” ezt így kell csinálni, hogy a hívőket megnyugtassuk: mindenképpen biztonságban vannak, akármit is tesznek.
Aztán azt is kijelentette, hogy Magyarország a XX. századot elveszítette, de a XXI. századot meg akarja nyerni. Azt persze már nem fejtette ki, hogy hogyan akarja megnyerni, és egyáltalán mit akar nyerni?

Lehet, a jövő évi Európai Parlamenti választásokra gondolt? Mindenesetre most, az év végén az ő horizontja bővült, hiszen, mint ahogy azt Gulyás Gergely, Lázár János utódja kijelentette, hogy kolostorba vonul. Ez alatt azt kell érteni, hogy a Miniszterelnökségi Hivatal, mint a Horthy-időkben, a két világháború között, a Várban székel. Orbán Viktor a Karmelita Kolostort alakíttatta át több milliárd forintért az ő hivatalává. Még egy erkélyt is biggyesztetett hozzá, mármint a kolostorhoz, hogy onnan jobban lássa szeretett népét, meg persze a politikai horizontot. A szóbeszéd szerint az építőipari munkásoknak még Karácsonykor is dolgozniuk kellett a miniszterelnökség új hivatalán.

Remélhetőleg erről az erkélyről látja majd a Blaha Lujza téri jótékonysági ebédre váró éhezők hosszú kígyózó sorát is, mely elgondolkoztathatja. Ugyanis óriási szakadék húzódik az oligarchák és az egyre inkább mélyszegénységben élők tömegei között.
2010-ben még olcsó kormányt ígért a miniszterelnök, ehhez képest majd 300 fő tevékenykedik a kormányban.
A közigazgatási államtitkárok és az államtitkárok száma 68 fő, a helyettes államtitkárok száma pedig 114 fő, ami igen csak elgondolkoztató. A miniszteri biztosok száma 55 fő, melyhez hozzá jön még 13 miniszter, 4 kormánybiztos, és 6 miniszterelnöki biztos.
Úgy tűnik, kormánytagnak lenni, illetve a kormányban tevékenykedni egy olyan politikai kifizetőhely, ahol a rendszerhez való hűséget dotálják a NER-lovagoknak.

Miközben négymillió ember él a létminimumon, és többszázezer gyermek éhezik ebben az országban, az egészségügy és oktatásügy helyzetéről, valamint a több mint félmillió kivándorlóról már nem is beszélve.

A politikai kormánypropaganda szerint a kormány képviseli a munkát, megvédi hazánkat a migránsoktól, és a családoknak biztonságot nyújt.
Ezzel szemben létezik még a gonosz ellenzék, mely még Gyurcsány vezérletével tönkretette ezt az országot...
A „rabszolgatörvény” kapcsán kirobbant tüntetések arra inspirálták Kövér Lászlót, a magyar parlament elnökét, hogy mindez, mármint a tiltakozások, egy neobolsevik csőcselék provokációja, mely a hatalomra tör.

Igen, a politika az illiberális orbáni „demokráciában” kiszorult a parlamentből, és az utcára került. Sikerült a hatalomnak „összepofoznia” az ellenzéket, az MSZP-től a DK-ig, az LMP-t, a Párbeszédet, sőt még a Jobbikot is ideszámítva.
Azt is be kellene látnia a regnáló hatalomnak, hogy egy valamirevaló demokráciában, a választás által megszerzett politikai hatalmi jogosítvány csak négy évre szól, nem pedig évtizedekre. Ez egy pillanatnyi állapotnak a felmérését jelenti, mely helyzet – politikai-gazdaság-szociális okok miatt – egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozhat.

Persze a Budai Várba majd nem hallatszik fel a nép kiáltása, csak az oligarchák álnok hízelgése. A demokráciához hozzátartozik az ellenzék is országosan, és helyben is, és aki ezt tagadja, az az egypártrendszer híve. Annak az egypártrendszernek a híve, amely ellen a rendszerváltáskor felléptünk, és többpártrendszert hoztunk létre, a demokrácia többi, szükséges feltételrendszerével együtt, mi magyarok.

A hatalom tehát szembekerült néhai önmagával, s ezt az bizonyítja, hogy még a Nagy Imre szobrot is eltávolíttatta az éj leple alatt sunyi módon, Karácsony után közvetlenül. Annak a Nagy Imrének a szobrát, aki az 1956-os forradalom mártír miniszterelnöke lett, mert Kádárék 1958-ban kivégeztették, és akinek emlékét a rendszerváltáskor, az újratemetéskor maga Orbán Viktor is felhasználta, és elindította általa politikai karrierjét.
Hát, ide jutottunk, közel harminc évvel a rendszerváltás után: aki a NER tagja, annak biztos megélhetése van, aki viszont nem, ellenzéki, vagy éppen másképp gondolkodó, azt viszont az Isten óvja!

ábrahám