Sajnos ez a primitív módszer átütötte a polgárok zömének ingerküszöbét, de még beleértve a gondolkodó értelmiség nagy részét is. Hiszen a félelem nagy úr ebben az országban!
Nemrég olvastam az újságban és láttam a tv-ben is, hogy Andrej Babis cseh miniszterelnök ellen száztízezres tüntetés zajlott a korrupció vádja miatt. Nálunk ez elképzelhetetlen, pedig lenne mi ellen tiltakozni. Gondoljunk csak a hatalomhoz közelálló oligarchák, barátok és rokonok rakétagyorsaságú gazdagodására. A gazdagodással nem is lenne tulajdonképpen baj, a baj csak az, hogy ez a gazdagodás testre szabott pályázati pénzek odaítélése és lefölözése miatt zajlik. Országosan, de mondhatjuk helyben is.
Legutoljára komoly tüntetés a NET-adó kapcsán történt ebben az országban, amikor a fővárosban világító telefonokkal tüntetett a több tízezres tömeg a NET-adó ellen. Ennek meg is lett a foganatja – mert erőből ért ez a kormány – és a NET-adó kivetésétől vissza is léptek. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az emberek zömét a pénztárcájuk állapota – értsd alatta anyagi viszonyai – érdekli csupán.
Nagykőrösön is a csatorna önrész visszafizetésének volt komoly mozgósító ereje, hiszen 2500 aláírás gyűlt össze, melynek eredményeképpen visszafizetésre került a csatornapénz előleg egy része, azaz kereken kilencvennégyezer forint, melyet – tegyük hozzá – sajnos nem mindenki kapott meg még mind a mai napig sem.
Sajnos az embereket csak látszólag érdekli az egészségügy és az oktatásügy állapota, meg a különféle igazságtalanságok, de egy lépést nem tesznek érte, hogy változás álljon be a dolgok folyásában. Tüntetni nagyon kevesen mernek, az meg már egyenesen elképesztő, hogy még szavazni sem, azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak.
Hogy Magyarország, azaz a magyar nép miért vált a lemondás, az érdektelenség és a közöny szigetévé Európában, erre sokan és régóta keresik a választ.
Véleményem szerint az arrogáns hatalmi politika az oka ennek, meg az is, hogy történelmünk során forradalmainkat rendre leverték. A magyar közmondások is ezt bizonyítják, hiszen ismert, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”, vagy még keményebben fogalmazva, „mondj igazat, betörik a fejed”.
Manapság a „kaparj kurta magadnak” elv érvényesül. Az is elszomorító, hogy az értelmiség egyre inkább kivonja magát a közügyekből, és inkább – ha elégedetlen a sorsával – itt hagyja ezt az országot, külföldön próbálva szerencsét.
Sokan azzal kérkednek – és ezt magam is tapasztaltam -, hogy nem politizálnak. Ez rendkívül hamis és megtévesztő álláspont, hiszen a politika nem cél, hanem eszköz társadalmi létünk javítása érdekében, egy adott demokráciában.
Aki még szavazati jogával sem él, az magára vessen, és ne panaszkodjon, mondván, hogy már megint ezek kerültek hatalomra. Nem a fotelben ülve kell nézni a még megmaradt objektív, vagy netalán tán ellenzéki tv-csatornát, és mondani a bölcseket. Mert tudjuk nagyon jól – saját történelmünkből -, hogy a kinyilatkoztató fotelforradalmárok sohasem tudták előremozdítani a nép sorsát, azért bizony mindig is tenni kellett!
S amíg még lehet szavazni, addig el kell menni!
ábrahám
