Ezt annakidején a politológusok úgy magyarázták, hogy az MDF, rendszerváltó párt szétesésével hatalmas űr támadt a jobboldalon, melyet a Fidesz Orbán Viktor vezetésével igyekezett azonnal el is foglalni.
A párt tagja lett az Európai Néppártnak, és 1994-98-ig agresszíven, ellenzékben politizált a Horn-Kuncze ballib kormány ellenében.
Napjainkban viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a Fidesz jobbközépről a szélsőjobb felé csúszik, hiszen Horthy Miklós rehabilitálása, továbbá az orosz-török-azeri és egyiptomi rendszerekkel való szimpatizálást már az Európai Unióban sem nézik jó szemmel.

Orbán megalkotta az illiberális demokrácia fogalmát, melynek az a lényege, hogy létezik egy központi centrális politikai erőtér, melyet a Fidesz ural. Ez már nem sokban különbözik a korábbi, rendszerváltás előtti egypártrendszertől, azzal a különbséggel, hogy a nyugati típusú demokrácia intézményei ugyan még névleg megvannak, de ezek függenek a központi hatalomtól, és ebben a rendszerben az ellenzéki politikai pártok pusztán csak biodíszletként szolgálnak. Ma, miután a Fidesz megszerezte a domináns politikai hatalmat (emlékezzünk a parlamenti kétharmados többségre), a gazdasági hatalmat is meg kívánja ragadni Magyarországon.
Lánczi Tamás a Fidesz egyik főideológusa, a Századvég embere szerint, amit mi átlagemberek korrupciónak érzékelünk, az nem más, mint a Fideszhez hű polgárság kialakítása. Így Lánczi!
A valóság ezzel szemben az, hogy egy-két oligarcha rakétagyorsasággal gazdagodik, így például a magyar gazdaságba a semmiből berobbanó nemzeti gázszerelő, Mészáros Lőrinc, aki kimutathatóan egy év alatt százmilliárd forinttal növelte vagyonát!

Nagyjából az ember a két kezén meg tudja számolni azt, hogy kik tettek mesés vagyonra szert ebben az orbáni politikailag illiberális, gazdaságilag unortodox rendszerben. A középosztály lényegében eltűnt, ami azt jelenti, hogy Magyarországon nincs független polgárság, sőt négymillió ember a hatalomnak kiszolgáltatottan, a létminimumon él.

Megállapíthatjuk, hogy ez nem az új polgárság létrehozásának magyar útja, hanem a hatalomhoz hű holdudvar mesterséges meggazdagítása a hatalom részéről.
Az kétségtelen, hogy a mai Fidesz értékrendjében a párthoz való lojalitás áll az első helyen, ami melegágya a korrupciónak, a haszonlesésnek, és a kéz kezet mos gyakorlatának.

Vidéken is tapasztalhatjuk, hogy a politikai hatalom birtokában kiskirályok jönnek létre, akik gátlástalanul tömik a zsebüket az EU-s pályázatok anyagi forrásainak megcsapolásával.

Mindamellett érzékelhető, hogy a Fidesz egy hatalomra felkészült párt, azaz érti a kormányzás technikáját, sőt néha túlságosan jól is, ugyanakkor elfogadhatatlan propaganda eszközöket alkalmaznak.
Liberálisoznak, komcsiznak, sőt burkoltan rasszistáznak is, ami inkább a kocsmába való érvrendszer, semmint a magyar parlamentbe. Az is megfigyelhető, hogy a Fideszes vezetők egy része hajlamos a zabolátlan indulataira hallgatni, és a még megmaradt ellenzéket, civileket, ellenségnek tekinteni.
Ez hosszútávon mindenképpen visszaüt, azaz kontraproduktív.
Az Európai Uniótól való elfordulást a Fidesz politikusai keleti nyitásnak nevezik, melynek lenne értelme gazdasági értelemben, de politikailag semmiképpen sem lenne célszerű az ottani hatalom, diktátorok politikai elveit átvenni. Már a rendszerváltás előtt is működött az a gazdasági modell, hogy az energiában gazdag (olaj, földgáz) Keletnek, mi, magyarok feldolgozott élelmiszert szállítunk az energiáért cserébe.
A magyarok nagy többségükben Európa-pártiak, és nem kívánják átvenni ismét a rendszerváltás előtti keleti indíttatású politikai egypártrendszert.

Ma sajnos – legalább is én úgy látom – a Fidesznek nincs politikai ideológiája, hanem görcsösen két cél mozgatja: a hatalom megtartása, valamint a hatalomhoz hű oligarchák zsebeinek pénzzel való megtömése. Mindez persze az EU pénzügyi támogatásának állami megcsapolásával történik, miközben politikailag a mostani kormányzat elkeseredetten támadja az EU-t. Ez az állapot sokáig nem tartható fenn, vissza kellene térnünk Európába!

ábrahám