„ Ha valaki nem kellően becsüli a természettudományi tantárgyakat, könnyen találja magát időskorára kellemetlen helyzetben. Hirtelen szembejönnek a fizika törvényei. Orbán Viktor a minap ráébredt, hogy „a biciklit tekerni kell, különben eldől”. Más országokban ezt egyszerűen kormányzásnak nevezik, de ha a miniszterelnöknek ilyen összehasonlításra van szüksége ahhoz, hogy memorizálja a feladatát, ám legyen.

A hajtás márpedig számos területre ráfér, elég ránézni a Ténytárban bemutatott lesújtó magyarországi statisztikára. Látják ezt kormányoldalon is, hiszen ezekben a hetekben maga a NER szokatlan aktivitást mutat. A Gazdaság rovatból például kiderül, hogy a jegybanki és pénzügyminisztériumi vezetők irányváltást terveznek a nyugdíj-megtakarítások kezelésével kapcsolatban, és bevezetnék a fizetős egészségügyet. A gazdasági fejlődés érdekében felülírnák mindazt, amit eddig prédikáltak. Az oktatásban is érződik az eddigi reformokkal szembeni elégedetlenség. Ezen a területen viszont még nem látták be az irányváltás szükségességét. Sőt épp most váltanak nagyobb fokozatba. Ahogy a Fókuszban rovatunkban bemutatjuk, a tankönyvpiac átalakításának lezárásaként a következő hetekben mintegy 800 tankönyvet vezetnek ki a rendszerből. A változatosság a jelek szerint csak akkor gyönyörködtet, ha Mészáros Lőrinc cégeinek tevékenységi körét kell bővíteni.

Ahol a kormánynak egyébként nem lenne dolga, ott továbbra is igen aktív. A gazdaság irányítói fáradhatatlanul tapossák ki a megfelelő adószabályozást a NER-lovagok számára, vagy ahogy a Magyarország rovatból kiderül: akadálymentesítés nélküli intézménybe is lazán kiköltöztetnek a fóti gyerekvárosból sérült fiatalokat. A lényeg, hogy a kastély megszerzésének ne legyen gátja. Könnyen lehet, hogy irigykedve figyelték a Mazsihisz kifosztásáról szóló híreket. Nekik miért nem jutott eszükbe az ötlet, hogy „kézcsókom, megváltozott a számlaszám, ide tessék utalni a milliókat”?

Közben északi szomszédunknál láthatjuk, milyen problémát okoz, ha valaki orra bukik a biciklivel, és képtelen feldolgozni a kudarcát. Robert Fico – ahogy a Világ rovatban olvasható – az elmúlt hónapok alatt egész Szlovákiát túszul ejtette sértettségében. Az alkotmánybíróság működését kvázi megpuccsolta, és közben már az államfőt zsarolja. Vajon a Portréban a világképéről valló Fekete Ernőnek lenne igaza? A Katona József Színház művésze azt mondja magáról, hogy ha kevesebbet olvas, akkor kevesebbet dühöng.

Valóban ordítani van az embernek kedve, ha szembesül a szalagcímekkel, miszerint India és Pakisztán vezetői a nukleáris világégéssel játszanak. Az olvasás viszont csak akkor dühít, ha a szöveg nem haladja meg egy kék kormányplakát, egy amerikai elnöki üzenet vagy egy Facebook-odaszúrás százkarakteres terjedelmét. Az e heti újságban is sok cikket olvashatnak arról, hogy a világ és benne Magyarország milyen összetett. A Szellem rovatból például kiderül, hogy Görgei Artúrt úgy sározták be egykori ellenfelei, mint ma teszi ezt a kormány Junckerrel vagy Sorossal. A jóvátétel csak idő kérdése.

A kormány nem szeret gürcölni, inkább törvénybe foglalja, hogy a bicikli márpedig halad. És ameddig uralja az Alkotmánybíróságot, addig szembeszéllel sem kell küzdenie. De ilyenkor, tavasszal az emberek is előveszik ám a kerékpárt. Elgurulnak addig a bankig, amely támogatja a civileket, megveszik az új Grecsó-regényt a kultúrharcosok jóváhagyása nélkül is, és megszervezik a szülőtársakkal, hogy legyen alternatív tankönyv az iskolában. Ami a jövőről szól, és amelyben a gyerek a király.”

Eddig a cikk. Valóban hajtani kell a biciklit, azaz tekerni, mert különben eldől. De azt is célszerű figyelembe venni, hogy azt a bizonyos biciklit nem szabad túltolni, mert így is eldőlhet. Való igaz az, hogy siralmas a magyarországi statisztika, hiszen egyre inkább lemaradunk az EU-ban is. Korábban a középmezőnyhöz tartoztunk, ma már csak ideig-óráig Romániát és Bulgáriát előzzük meg. Annakidején a háromszáz forintos vizitdíj óriási politikai felháborodást keltett, hogy egyáltalán fizetni kell, ma pedig afelé tendálunk, hogy ha valaki meg akar gyógyulni, akkor a fizetős, értsd alatta magán egészségügyi szolgáltatást választja. Persze, már aki tudja, mert ez nem háromszáz forintba kerül. Mert, ahogy csődöt mondott az állami egészségügy, úgy kezd virágozni és szárba szökkenni a magánegészségügy, azaz a fizetős változat.

Hiába vonják le a munkabérből államilag az egészségügyi hozzájárulást, ezért manapság már igazi gyógyulást nem lehet kapni. Az állami kórházak elhanyagoltak, kevés az orvos és az ápolószemélyzet, és az is tény ma már, hogy kórházi fertőzésben többen halnak meg, mint a közúti balesetekben ebben az országban. Pedig a közutakon, ami történik, az sem semmi, hiszen tudatosan hágják át egyesek a közlekedési szabályokat, halálos baleseteket okozva, melyek száma az utóbbi években drasztikusan növekszik.

Az is felháborító, hogy ez a kormányzat a jogot arra használja fel, hogy jogossá tegye a jogtalanságot. Egyre-másra készülnek a testre szabott törvények, melyek néhány kiváltságos számára lehetővé teszik a szabadrablást.

A magyar történelemben valóban kirívó Görgei Artúr esete, aki 1849-ben megadta magát az orosz-osztrák túlerőnek, miközben Kossuth Lajos kimenekült az országból. Görgei ezzel a tettével több százezer magyar életét mentette meg, mert mint profi katona, és hadvezér, belátta, hogy azzal az iszonyatos túlerővel már nem lehet szembeszegülni. Mégis a magyar néplélekben a gyáván elmenekülő Kossuth Lajos a nép hőse lett, míg Görgei Artúr gyalázatos áruló.

Széchenyi Istvánról már nem is beszélnék, hiszen ő egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémiának, megépítette Buda és Pest között a Lánchidat, és a lóversenysportot meghonosította hazánkban. Széchenyi tehát alkotott, és ő a békés utat választotta volna Kossuthtal ellentétben az osztrákokkal szemben, aki a forradalom és szabadságharc mellett tört lándzsát.

Valahogy így van ez most is, békés úton többre jutnánk Európával, mint azzal az óriásplakát kampánnyal, melyen Juncker és Soros látható. Az Európai Néppártban ez már kiverte a biztosítékot, és három feltételhez kötik azt, hogy ne zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból. Így, kérjen Orbán Viktor bocsánatot, vegye le az óriásplakátokat, és hozza vissza az elüldözött CEU-t. Nagy valószínűséggel Orbán mindezeket megtagadja, és szabadságharcosként fog az ő népe előtt tetszelegni, miközben egyre távolodunk Európától és az Uniótól.
Az érthetetlen csak az, hogy ezek után a Fidesz miért akar az Európai Parlamentbe képviselőket juttatni, mert az utóbbi években Orbán Viktorék éppen az Unió szétverésén dolgoztak.

De a pohár betelt, igaz jó későn, de az már most is kimondható, hogy ez a Fideszes diplomáciai dackorszak sokba fog kerülni ennek az országnak!

ábrahám