„Félrevezető közhely, hogy egy ország pusztán a futballja alapján megismerhető, ám klisék szintjén van benne némi igazság. Ahogy Esterházy Péter a „16-os mélyéről” tudósítva írja: a németek – a német futballisták – „megbízható mesteremberek, vízhordók, protestáns etika + tüdőkapacitás”. Ezzel szemben a magyarok a játék szerelmesei – „egy strand, ahol nem fociznak elképzelhetetlen” – eredmény viszont semmi. A héten kezdődő foci VB-től remélt szórakozást is beárnyékolja, hogy ismét magyarok nélkül zajlanak a mérkőzések. Igaz, a nemzeti válogatott a napokban két meccsel folytatott kudarcsorozata után talán mindenkinek jobb így. Arról, hogy miért presztízskérdés mégis a politikusoknak a foci, miért fontos például Putyinnak, hogy Oroszország VB-t rendezzen, a Fideszes potentátoknak pedig az, hogy fel tudjanak mutatni legalább egy csapatot, amelynek ők lobbizták ki a stadionját, Fókuszban rovatunk összeállításában olvashatnak elemzést.

A VB kapcsán önkéntelenül is beugró focis analógiákkal nemcsak az országok, hanem azok vezetői is jellemezhetők. A Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor találkozójáról, vagy a most épp saját hírszerző központja felállításán mesterkedő Orbán Viktor terveiről szóló írásaink kapcsán óhatatlanul is felidéződhet például az öregedő futballista képe. Ö.f. (Esterházy kifejezése) amúgy még mindig jó játékos, ám megrögzött gyanakvó, aki szerint mindenki csak egyet akar: az ő helyére bekerülni. Ezért nem átall álhíreket terjeszteni, konspirálni.

Aztán voltak, vannak olyan nagy játékosok is a futballtörténelemben, akik még sokáig kezdőcsapatba sem tudtak bekerülni, ám egy-egy megvillanásukkal (mint a Manchester csapatát egy gól erejéig lealázó Koplárovits Béla) örökre beírták magukat az annalesekbe. Ilyen, a hosszabbításban beállt játékosnak számít Nagy Imre is, akinek – mint Szellem rovatunk cikkéből kiderül – még a halálhíre közzétételére is külön mestertervet kellett készíteni. A felejtés, feledtetés taktikája azonban csak ideig-óráig vált be.

Errefelé ugyanis a történelem is éppen olyan, mint a foci. Nincs az a mozdulat, amelyhez ne kapcsolódna fájó múlt, fájó történet, és (c.E.P) „jelen idejű rinya”. A 2012-ben elsiratott MALÉV után most például a Liszt Ferenc, leánykori nevén Ferihegyi Repülőtér működtetői próbálnak kitörni a magyar átokból (a légiforgalmi kikötő nagyszabású fejlesztési terveiről Gazdaság rovatunk cikke számol be). E szempontból is a legrosszabbkor jött, hogy kátyúproblémák miatt a minap több órára megbénult reptér híre gyorsabban szárnyra kapott, és messzebbre repült, mint az olyan presztízsnövelő eredményeké, amilyen a transzkontinentális járatok küszöbön álló bővítése.

Amiben viszont már ma is kétségtelenül nagyhatalom a magyar: az egy főre jutó fesztiválok száma. Mint Trend-összeállításunkból kiderül, a korábbi évek tendenciái alapján minden második ember idén is megfordul majd legalább egy zenés-táncos-evős-ivós komoly- vagy könnyed nyári programon. A gazdag kínálatból a minőségi alapú válogatáshoz támpontokat adva ezúttal térképen közöljük a HVG – vállaltan szubjektív – programajánlóját. Persze minden csak szigorúan a sörözéssel egybekötött meccsnézés előtt vagy után fogyasztandó!”

Eddig a felvezető cikk, melyből következik, hogy a világ az elkövetkezendő napokban, hetekben, focilázban fog égni. Putyin orosz elnök ragaszkodott az oroszországi VB megrendezéséhez, nagy valószínűséggel politikai okokból. A mi miniszterelnökünk, Orbán Viktor is focirajongó, nyögjük is a stadionépítési programot itt, Magyarországon. Lehet, hogy Orbán Viktornak nem miniszterelnöknek kellett volna lennie, hanem labdarúgó szövetségi kapitánynak? Lehet, hogy miniszterelnökünk pályatévesztő lenne?

Talán mindenki jobban járt volna, ha a focira áldozza a politika helyett aktív éveit, persze kivéve Mészáros Lőrincet, aki szuperszonikusan gazdagodik ebben az illiberális demokráciában, éppen Orbán Viktor jóvoltából.

De oda se neki, mi magyarok tudjuk, hogy borban az igazság, ezért minden valamirevaló önkormányzat zenés-táncos-ivós és lakmározós rendezvényt szervez, most már egyre gyakrabban búfelejtőnek a hithű magyaroknak. Jól járnak a fővárosi pendliző színészek és zenészek, akik hatalmas gázsit söpörhetnek be, miközben bőkezűen jattolnak a helyi „szervezőknek”.

Aztán meg itt van az orosz foci VB, kajával, piával, de legfőképpen sörözéssel!

Ma ez érdekli a magyarokat, nem pedig az a politika, amely már a XX. században sem vált be, hiszen többszörös nemzettragédiát okozott!

ábrahám