„A magyar disznóságok kotyvasztásához a legjobb választás alighanem Unberto Echo a Prágai temető című könyve lenne, melynek szállóigévé vált alapkérdése – ha nincs ellenség, mivel bíztassuk a népet? – akár a Fidesz minapi kongresszusán is elhangozhatott volna. Ám míg a regény idegen-, nő- és zsidógyűlölő, de legjobban a hamisításban és az összeesküvés-elméletek kreálásában teljesítő anti hőse méltán kiérdemelte a világirodalom leggonoszabb karaktere titulust, a kormánypárt hús-vér szónokai népszerűségük növelését és választási győzelemre váltását remélik Soros György tébolyult démonizálásától. Németh Szilárd ezúttal nem pacal receptet osztott meg NER társaival, hanem Soros ellen hirdetett harcot, Rogán Antal a Sorosista sajtónak üzent hadat, Orbán Viktor pedig – akinek a Kádár-kori pártkongresszusokat idéző beszédéből szemelvényeket közlünk – a Soros-féle hálózatok, civil szervezetek ügynökeinek kiszaglásával riogatott. És vonatkozó cikkünkből is jól látszik, a kútmérgezés hatásos: a nemzetbiztonsági kockázatnak minősített civil szervezetek gyorsan szorulnak ki a közélet minden területéről, finanszírozásuk egyre inkább ellehetetlenül, ráadásul a megbélyegzést előíró civil törvény elleni népszavazás-kezdeményezés magukat az érintetteket is megosztotta.”

Talán idetartozik az is, hogy helyben, Nagykőrösön a kabinetiroda minden lében kanál munkatársnője a Jobb Nagykőrösért Egyesület ellehetetlenítésén fáradozik, valószínűleg felsőbb utasításra, mert kenyéradó gazdái úgy gondolják, hogy ez a civil szervezet a legnagyobb ellenfele a helyi hatalomnak.

„Bár Orbán szerint „csak idő kérdése, és az egész nyugati világban győzni fogunk”, cikkeinkből az időről inkább az derül ki, hogy megállt. Például a magyar oktatásban, amelyről Radó Péter kutató azt fejtegeti interjúnkban, hogy először a XX. századi feltételeket kellene megteremteni az iskolákban, s utána lehet csak XXI. századi célokról beszélni. Nem jobb a helyzet a bérek tekintetében sem. Bár Fókuszban összeállításunk apropóját az adta, hogy az Unió kelet-közép európai országaiban nőnek leggyorsabban a keresetek, azért – hogy ismét Orbánt idézzük – bőven van mire szerénynek lenni.
A bruttó átlagbér még mindig nincs ezereurónyi, a magyarok többsége a töredékét keresi a Nyugatra vándorolt „rabszolgák” fizetésének, és Maslow híres szükségleti piramisának az alsó régióiban tengődik. Idehaza inkább a Mázli-piramison lehet a csúcsra jutni, amihez persze nem árt jól nősülni, vagy legalább gázszerelőnek tanulni. Címlap sztorinkban például azt tárjuk fel, hogy hamarosan Orbán vejének üzleti köréből irányítják majd az összes állami és önkormányzati elektronikus közbeszerzést. Gazdaság rovatunk másik cikke pedig a majdnem családtagnak számító Mészáros Lőrinc Soros-szerzeményéről tudósít: ezúttal az ingatlan befektető Appeninn Nyrt. kerül a felcsúti oligarcha érdekeltségébe. De Andy Vajna sem zárja rosszul a hetet: a békesség jegyében a reformátusok film- és kaszinó pápa Rádió1 adójának engedték át szegedi frekvenciájukat, amire a Médiahatóság nyomban áldását is adta. Így köszön vissza az áldás-békesség a nemzeti együttműködés rendszerében.”

Eddig a felvezető cikk, melynek első gondolatkörére térnék vissza. Sokan leírták már, és most én is leírom, gyűlöletre nem lehet demokráciát építeni, legfeljebb csak diktatúrát!

A történelem már bebizonyította, hogy a diktatúrák előbb vagy utóbb, de biztosan megdőlnek!

ábrahám