„Kis Karácsony, nagy Karácsony – közhelyes szóviccel a gyerekdal szövegéből vett idézettel latolgathatjuk, mit hoz az ellenzéki színekben főpolgármesteri posztot nyert politikus és szövetségesei számára a következő időszak. S azt is, hogy az egészen pontosan meddig tart: a 2022-es parlamenti vagy a 2024-es önkormányzati választásig. Vagyis Karácsony Gergely megelégszik-e a főpolgármesteri poszttal, esetleg újra megpróbálkozik elnyerni a miniszterelnökit – ezt elemzi többek között Fókuszban rovatunk. És azt is mérlegre teszi, vajon Budapest, illetve az ellenzéki vezetésűvé lett más városok hogyan élnek majd a lehetőséggel, a szép ígéreteket követik-e vállalható tettek. Vagy érvényesül a gyerekdal szövegének folytatása, aminek eredeti bohósága mohósággá válhat a politikai színpadon: „Kisült-e már a kalácsom?/Ha kisült már, ide véle,/ Hadd egyem meg melegébe.” Így vélték ezt Pesterzsébeten, ahol a falánkság láttán a Momentum önkormányzati képviselői máris kiléptek a koalícióból. Fekete-Győr András, a párt elnöke a Magyarország rovatban megjelent interjújában ennek kapcsán arra inti önmagukat és a most összefogni képes ellenzéket is, hogy ha a hosszú éhezés után a nagy zabálás időszakát nyitják meg, akkor nem tudnak élni a megelőlegezett bizalommal, s nem lesz esélyük 2022-ben, az országgyűlési választáson.

Míg az ellenzék abban bízik, Budapesttel lehet a szó szoros és átvitt értelmében is friss levegőre vágyók számára élhető és szerethető, s ami a legfontosabb, választható alternatívát kínálni városállamként a NER rendszerének hűbéresi rengetegében, addig Orbán Viktor azon ügyködik majd, hogy a jelképpé vált Karácsony ne nagy, hanem kis legyen. A jelek szerint – boncolgatja a címlapsztorink – azt még nem döntötte el a miniszterelnök, hogy támad vagy együttműködik, mert mindkettőben ott rejtőzik a politikai vereség lehetősége. Budapest kiéheztetése éppúgy csapda lehet neki és a pártjának, mint a sikeressége. Az biztos azonban – derül ki a Gazdaság rovat írásából -, hogy a kormány- és Orbán-közeli oligarcháknak nem fog nagyon fájni, hogy több várost is elveszítettek, mert a zsíros falatokat, s hozzájuk a meleg kalácsot továbbra is az állam osztogatja.

Az önkormányzati választás után a belpolitikában hátrébb lépni tűnő Orbán a külpolitikában vigasztalódhat. Ám amit ő ezen a téren sikernek és a mindenben meglátott magyar érdek védelmének mond, az a külvilág jó részének szemében nem más, mint egy hasznos idióta ámokfutása a Kreml eszközeként – állapítja meg a Magyarország rovat cikke. Az elemzés szerint ebben méltó társa David Cornstein budapesti amerikai nagykövet, aki a The New York Times napilap újságírójának dicsekedett el azzal, hogy olyan bizalmi a viszony a magyar miniszterelnökkel, hogy a fehér házi látogatásról Orbán gépén hazatérve alsóneműre vetkőzve vitatták meg a világ dolgait – és ez a kép nem csak a politikát követők agyába éghetett bele. Azt pedig az egyik véleményírásunk szerzője gondolja úgy Orbán és a NER külpolitikáját látva, hogy: „Nincs az a sok száz millió eurós hitelkeret, nincs az a kereskedelmimérleg-javulás, ami ennyi árulást legitimálhatna.”

Azt azonban nem lehet mondani, hogy a NER gépezete leállt volna. Hiszen Áder János újabb kilenc évre Polt Pétert javasolja legfőbb ügyésznek, Handó Tünde pedig az Országos Bírósági Hivatalból abba az Alkotmánybíróságba kerül, amely – mint a HVG-ben olvasható – visszafordíthatatlanul kádertemetővé süllyedt. Amin egyáltalán nincs mit ünnepelni.”

Eddig a cikk. Közhely már, hogy a választásokat megnyerni egy dolog, a hatalommal élni, vagy visszaélni pedig egy másik. Nagy a várakozás ellenzéki oldalon a tekintetben, hogy Karácsony Gergely, aki az ellenzéki összefogás szimbólumává vált, képes lesz-e ígéreteit valóra váltani a fővárosban, azaz Budapesten, és mindeközben a hatalommal, azaz a magyar kormánnyal, jelesül Orbán Viktorékkal kompromisszumot kötni. Az angolok mondják: a puding próbája az evés.

Mi is azt mondhatjuk, hogy a közeljövő dönti el azt, hogy az ellenzék tud-e élni ezzel a történelmi lehetőséggel, hogy a főváros, azaz Budapest, és más tíz megyei jogú város az irányítása alá került.

Azért illik a kulisszák mögé is betekinteni, hiszen sok Fideszes önkormányzati bürokrata állás nélkül maradt, akiket - Orbán Viktor szavaival élve – a hatalom nem fog az út szélén hagyni, azaz kell a zsíros állás, és a beosztás sok kormány-, azaz Fideszhű embernek.

Az is nagy dilemma, legalább is Orbán Viktor számára, hogy betámadja-e a hűtlen városokat, vagy megpróbáljon velük valamiféle normális kompromisszumos együttműködést. Miniszterelnökünk nem arról híres, hogy kedvelné a nyugalmat, ő kifejezetten konfliktuskereső, és nagy valószínűséggel most is ezt fogja tenni a számára hűtlen önkormányzatokkal szemben. No, nem logikai megfontolásból, hanem zsigerből. Persze ebbe bele is lehet bukni, hiszen a 2019. október 13-i választások egy dolgot bizonyítottak, Orbán Viktor illiberális rendszere sem legyőzhetetlen. Az is igaz persze, hogy az ellenzéki összefogás körében megint elkezdődött a pártosodás és pártépítés az összefogás kárára. Hozzátehetjük még azt is, hogy a pénzosztást, mely az EU-ból származik, egyelőre a magyar kormány végzi, azaz még nem nyílt meg az a lehetőség, hogy az ellenzéki önkormányzatok közvetlenül pályázhassanak EU-s pénzre.

Áttérve a külpolitikára, itt Orbán igen aktív, a múlt héten volt itt Putyin orosz elnök, és a héten, november 7-én (már a dátum is sokatmondó), az egykori, 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján látogat hazánkba Erdogan török elnök. Ő is illiberális rendszerben gondolkodik, mint Orbán Viktor, sőt ő már háborút is visel Szíriában a Kurdok ellen. S emiatt az EU-ban népirtással vádolják a török elnököt. Ez az aktív diplomácia akkor szolgálná hazánkat, ha Orbán Viktor megbízást kapott volna az EU-tól a kapcsolatok, úgy az orosz, mint a török egyengetésére.

De Orbán Viktor pártja, a Fidesz – mint tudjuk – az Európai Néppártban fel van függesztve, és senki sem adott az EU-ból megbízást miniszterelnökünknek arra, hogy ezt a keleti politikát folytassa.

Mindezek alapján ez a politikai aktivitás a visszájára fordulhat, és ámokfutássá válhat az EU szemében.

Idehaza viszont a helyzet változatlan, Áder János köztársaság nélküli köztársasági elnök újabb kilenc évre Polt Pétert javasolja legfőbb ügyésznek, aki eddig is tűzzel-vassal védte a Fideszes érdekeket. Handó Tünde, aki Szájer József EU-s parlamenti képviselő felesége pedig az Országos Bírósági Hivatalból egyenesen az Alkotmánybíróságba készül Stumpf István helyére. Már egy vicc is született ezzel kapcsolatban, hiszen Szájer József írta állítólag vonaton Brüsszelből hazatértében az Alaptörvényt, melyet másutt Alkotmánynak hívnak. A vicc így szól: „Józsikám, beleszerettem az alkotmányodba. Mire Szájer: jó, akkor legyél alkotmánybíró.”

Szóval így megy a stallumok osztogatása zárt körben, a Fideszben. Azaz egyetértve a felvezető cikkel, egyáltalán nincs okunk az ünneplésre.

ábrahám