„Matolcsy begorombult.
Ez annyiban nem újdonság, hogy cirka hét éve gazdasági miniszterként keresetlen szavakkal oktatta ki egykori barátját, Járai Zsigmondot, Olli Rehn uniós biztost, a hitelminősítőket, egyik újságíró kollégánkat, egyáltalán bárkit, aki a ténykedését nem tekintette gazdaságtörténeti súlyú sikernek. Mert az ő saját olvasatában másfél év alatt megszorítások és gazdasági visszaesés nélkül állította helyre Magyarország pénzügyi egyensúlyát. Bár ez vitatható, mert 2012-ben zsugorodott a gazdaság, zuhant a bérek vásárlóereje, és a pénzügyi egyensúly helyreállításának fő eszköze a magánnyugdíjpénztári vagyon lenyúlása volt, de fátylat rá.
Jegybankelnökként Matolcsy évekig türtőztette magát. Egészen hétfőig. Mert akkor elementáris dühvel támadt rá Varga Mihály pénzügyminiszterre, aki néhány nappal korábban a közgazdász-vándorgyűlésen szelíden azt merészelte megpendíteni, hogy „stabil, kiszámítható” árfolyamra van szükség. A hallgatóság helyben Varga és Matolcsy helyzetértékelése között legfeljebb hajszálrepedéseket vélt felfedezni, ezekből ásott mély árkot a jegybank elnöke. Konfliktusukról a Gazdaság rovat számol be. A HVG Ténytára pedig azt villantja fel, hogy ahol Matolcsy „aranykort” lát, ott a statisztika egészen mást mutat: a háztartások egy főre jutó fogyasztását tekintve az uniós rangsorban Magyarország csak Horvátországot és Bulgáriát előzi meg.
A Gazdaság rovat tárta fel azt is, mi a jelentősége a családi vacsoráknak Mészáros Lőrincéknél, miközben részvényestársai éhkoppon maradnak, illetve miképp kamatoztatja Pintér Sándor belügyminiszterrel való barátságát az egykori III/II-es operatív tiszt. Valahogy így fest a magyar álom. Nagyon más, mint az amerikai. Utóbbihoz legújabban a Vígszínház járul hozzá izgalmas adalékokkal, azaz F.Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regénye dramatizált változatának bemutatásával. Magyarország rovatunkból pedig kiderül, hogy már a színházi repertoár összeállításának is komoly tétje van. A társaságiadó-kedvezmény megszüntetése után a kieső teátrumi bevételek pótlására gründolt költségvetési keretek szétosztásakor a kormányzat az ideológiai harcostársait bőségesen jutalmazza, a függetlenekkel viszont cudarul bán.
Sajátos szelekció érződik a nemzetközi politikában is. Bár a magyar kormány rendre megsérti az uniós jogot és az európai értékeket, Az illiberalizmus ára című írásunk feltárja, hogy a megbocsátást jól ütemezett fegyvervásárlásokkal meg lehet vásárolni. Mindeközben Kínában fegyverként vetik be, totálissá teszik a hírhedt szociális pontrendszert. Itt-ott már tesztelik azt a személyre szóló minősítést, amelynek lényege, hogy aki megbízhatónak minősíttetik, az előtt megnyílik az út felfelé, akit pedig lepontoznak, annak a karrierje elakad, és még jól meg is büntetik. A pekingi vezetés az egyén magatartásának nyomon követésével és befolyásolásával olyan társadalmat óhajt felépíteni, amelynek tagjai hűek az egypártrendszerhez – summázza Világ rovatunk.
Csak remélni lehet, hogy a keleti nyitás az efféle fortélyos félelemkeltés importjára nem fog kiterjedni. Erre adna esélyt, ha az ellenzék az önkormányzati választásokon látványosan előretörne; ezt elemzi Fókuszban rovatunk. Akárhogy lesz is, ezen a csatatéren legalább konkrét eredmény születik – nem úgy, mint a Matolcsy-Varga-összecsapáson. Bár ki tudja.”
Eddig a cikk. Kevés a Fideszben az igazi rutinos közgazdász és pénzügyi szakember, hiszen mindent a kedves vezető, a mérnök irányít. Most viszont egy olyan összecsapásnak lehettünk tanúi, a két felkent közgazdász és pénzügyi szakember, azaz Varga és Matolcsy között, mely alapjaiban kérdőjelezi meg a monetáris politikát. Az összecsapás kiváltó oka a forint mélyrepülése volt, mely már a háromszázharminc forint/Euró árfolyamot is meghaladta. Matolcsy szerint nincs és nem is szükséges, hogy legyen a forintnak rögzített árfolyama, Varga Mihály szerint viszont ez szükséges lenne, hogy a vállalkozások, melyek külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek, tervezni tudjanak. Egyébként is Matolcsy abban látja az ő tevékenységének lényegét, hogy már évek óta nem nyúl a forint alapkamatához. Ezzel tulajdonképpen nemzetközi támadásnak teszi ki a védtelen forintot, mely sajnos most már be is következett.
Varga Mihály még korábban – látva a forint árfolyamának elszabadulását – ennyit mondott: „A magyarok ne menjenek külföldre nyaralni, mert az túlságosan drágává vált, inkább fedezzék fel hazánk szépségeit.”
A szomorú az egészben az, hogy 2004-ben, amikor az EU-hoz csatlakoztunk, a csatlakozási szerződésben aláírtuk azt a kitételt is, hogy törekszünk mielőbb az Euró bevezetésére. Nos, ez mind a mai napig nem történt meg, ami nyilvánvaló törvénysértés, sőt még határidő sincs erre kitűzve. Matolcsy úr tehát szabadon szörfözhet a forint árfolyamváltozása kapcsán, és gyűjtheti be az árfolyamnyereséget, melyet kedvenc alapítványaira költhet.
A nemzetközi politikában is sajátos szerepet visz Magyarország, hiszen zsíros fegyvervásárlási üzletekért cserébe úgy az EU, mint az USA is eltűri azt, hogy ezt az illiberális, Tusványfürdőn feltalált demokráciát konzervatív keresztény társadalmi berendezkedésnek fogják fel.
A szép új világ viszont már körvonalazódik, hiszen Kínában már bevezették a hírhedt szociális pontrendszert, mely kapcsán minden állampolgár államilag minősítésre kerül. Belegondolni sem merek abba, hogy a keleti nyitás kapcsán ezt a minősítési rendszert a mi kis illiberális demokráciánk is átveszi.
A közelgő önkormányzati választások mindezek ellenére lehet, hogy előszelei lesznek a változásnak, de persze ez azon múlik, hogy ez a mindenbe belenyugvó magyar nép egyáltalán elmegy-e szavazni. Nemcsak a Fidesz kemény magja, mely vallási buzgósággal teszi majd meg ezt.
ábrahám