Szólni kell arról, hogy milyen viharosan terjed az erőszak, az agresszivitás Magyarországon. Mint egy új vírus, olyan sebességgel terjeszkedik és válik a hétköznapok részévé a fizikai erőszak és a gyilkolászás. Valami nagyon nagy társadalmi baj lecsapódása ez a mérhetetlenül mocskos erőszakhullám. A félelem lesz úrrá a közterületeken, mert okkal vagy ok nélkül megtámadhatnak bárkit és bármikor. Erre a brutalitásra, az elégtétel vételére korábban alig volt példa. Ráadásul az alkohol, a drog vagy egyéb tudatmódosító szerek használata – akár együttesen is – feloldanak mindenféle korlátot és gátlást.

A kőrösi kettős gyilkosság is arra kell figyelmeztessen, hogy súlyos szankciók hiányában nincs visszatartó erő, nincs elrettentő szigor. Lépni kellene a törvényalkotóknak is, mert ez így tarthatatlan helyzet. Baj van, nem is kicsi, mert minden ilyen és hasonló hír, rombolja a társadalmi komfortérzetemet.

Nem ilyen világot képzeltünk magunknak, mert az illiberális demokrácia óriási deficitbe csúszik át. Ez pedig elfogadhatatlan és tűrhetetlen. Ébresztő, talán még nem késő!

Orbán Viktor nyilatkozta még 2009-ben a következőket: „A korrupció legfontosabb forrása, forrásvidéke, kiindulópontja, és ahol leginkább föl kell majd lépni, az maga az állam, az állam tisztségviselői, az állam vezetői.”

Nincs okunk kételkedni a miniszterelnök úr szavaiban, hisz ha valakinek van, volt rálátása annak működésére, teljesítményére, az ő maga. A szándék tartalmával sincs probléma, csak a kivitelezés során köpőlegyek sokasága esett a levesbe. Ettől-e, vagy mástól, a kezdeti lendület jelentősen alábbhagyott. Azonban az is lehet, hogy a korábbi nomenklatúrát kellett lecserélni és magukat narancsmezbe csempészőket kellett helyzetbe hozni. A győztesek holdudvara mindig nagy, sok „éhes szájat” kell betömni. Ennek a helyzetnek kielégítésére több módszer is ismert. A pénzt ki kell vonni a közvetlen állami felügyelet, illetve ellenőrzés ható-, és látóköréből. Ideális az, ha építkezések révén a mutyizós haveri cégek segítségével kitalicskázzák a pénzt. A túlárazás módszerével minden érdekelt szemet huny az államot (a köznépet) megkárosító gyakorlat felett. Mindenki oszt visszafele, és Simonka György esetében ez negyven-negyvenöt százalék körüli összeget jelent. Nem tudom, hány ilyen Simonka módszereit utánozó cég szakosodott a „talicskázás” biztos, jó jövedelmet biztosító feladatára, de sokan vannak, az is biztos. Ahogy Simicska és cégei nyertek egy időben minden közbeszerzést, mára nagyot fordult a világ szekere, és mások nyernek óriási beruházásokat. Nem kell mitől tartani, hisz mára a rendszer olyan jól működik, hogy az már maga a tökély. Az összes hatalmi cég (bíróság, ügyészség, rendőrség, stb.) egy célt szolgál, amik bár névlegesen függetlenek és nemzetiek (természetesen!), sosem fognak akolbeli ellen nyomozni, pláne nem ítélkezni.

Nagykőrösön is állandósult felállással nyer minden közbeszerzést többnyire egy cég, és természetesen rossz az, aki rosszra gondol. „Nincs semmi látnivaló, tessenek továbbfáradni!” – elve alapján csak a vak nem látja, hogy itt színjáték folyik, amolyan „parasztvakításos” alapon.

A mondás is úgy tartja, a korsó is addig jár a kútra, míg el nem törik…

Révay György