No, ne már, tényleg? Már nincs olyan a nap alatt – még Trianon kapcsán sem -, amiért ne Brüsszelt és kimondatlanul is, ne Sorost tennék felelőssé. Azt hiszem, hogy a csúcsra járatott ellenségkép keresésére és gyártására szakosodott bértollnokok számára Soros György az alfa és egyben az Omega is. Az illiberális rendszer alapvetése két szó csupán: Brüsszel és a Soros, a pénzmogul. A folytatás is hasonlóan színvonalas. „Ők nem egy erős, szuverén és nemzeti identitását védő Magyarországot akarnak, hanem egy gyenge, identitását veszített Magyarországot, amelyet kifoszthatnak, politikailag rángathatnak, és ahová betelepíthetik a bevándorlókat. Ezért a nemzeti kormány helyébe egy bábkormányt akarnak ismét ültetni, amely befejezi a trianoni küldetést.”
Az skizofréniába, rögeszmébe hajló okfejtés, hogy a betelepítésre váró bevándorlókkal riogatja a lakosságot. Hisz letelepedési kötvényakció kapcsán, legalább húszezer fő számára épp a Fidesz biztosított Európai Uniós állampolgárságot. Igaz, ez az államnak hasznot nem, csak kárt okozott, de a holdudvar egy része legalább kaszált a bolton. Bátortalanul megkérdezem, hány migráns van Nagykőrösön, Cegléden vagy Kecskeméten?
Ők olyanok, mint Colombo felügyelő felesége, mindenki tudja, hogy van, de senki sem látta! Arról már nem is kívánok polemizálni, hogy ha Gyurcsány és Bajnai kormányai bábok voltak valakik kezében, akkor azt mondhatjuk, hogy a választásokat manipulálták. Elő kéne jönni a cáfolhatatlan ténnyel és bírósághoz fordulni a csalás gyanújával. Miért hallgattak, mert ilyen nincs a tarsolyban?

Szerintem bölcsebbek maradtak volna, ha nem adtak volna ki ezer sebből vérző közleményt és nem silányítják el ezt a tragikus következményű gyásznapot. Továbbá kijelentik azt is, hogy „soha nem voltunk olyan erősek, mint most.”
Bátor kinyilatkoztatás, igen nagy magabiztosságot mutat. Azonban árnyalnám a képet, néhány ténnyel. Nagy István, a földművelésügyi tárca vezetője arról vizionált, hogy Magyarország képes lenne huszonöt millió fő ellátására. Lehetséges, elhiszem neki, de Antall József annakidején, a rendszerváltáskor csak tizenöt millió ember ellátását jósolta. Azonban nem értem, hogy miért roskadoznak a multik polcai csupa külföldről származó árucikkel. Feltehetjük a kérdést, hogy mely termékekből vagyunk önellátóak. Alig néhányból és a hústól kezdve, a tejtermékeken át, egészen a cukorig mindenből behozatalra szorulunk.

Importálunk szinte mindent, így lúzerek vagyunk. Aki exportál, az a nyerő, az diktálja a feltételeket. Ezen a téren sokkal jobbak voltunk a sokat szidott szocialista rendszerben. Üzletek zöme is külföldi multinacionális vállalkozások tulajdonában van és magyar tulajdonú feldolgozóipar is alig van. A nagy profitot termelő cégek pedig középkorinál rosszabb szintű bérrel szúrják ki dolgozóik szemét, vagy ha nem, két bőrt is lehúznak a munkásaikról. Erre azért nem kellene oly büszkének lenni, mert nincs mire.
A békediktátum századik évfordulója pedig nem a fényezés legjobb alkalma. Trianonban Magyarország megnyomoríttatott, a veszteség következményei máig hatóak és a területek elrablói semmit nem tartottak be ígéreteikből. Sajnos nem is fognak. A magyar kártya politikailag mindig kijátszható, az utódállamok épp úgy használják, mint a hazai berkekben Brüsszelt és Sorost. Nem fognak felülemelkedni a győzelmi mámorukon, mint ahogy az illiberális NER lovagok sem a maguk zsenialitásuknak emlegetésével. „Okosabb vagyok, mint Zuckenberg!” – mondotta nemrég az ország gázszerelője.

Hány ilyen zseni él még köztünk, aki azt hiszi, hogy tényleg ő találta fel a spanyolviaszt. Őket nem hatja meg fájdalom, a gyász, ők a pénz emberei, akár Harpagon. Undorító színjátékká süllyesztettek mindent, így a századik trianoni megemlékezést is!

Révay György