A lezajlódott Európa parlamenti választások értékelésével kapcsolatban egy fontos dolog jutott az eszembe anélkül, hogy megkérdőjelezném az eredményt. Csupán magyarázat kérdése az egész, illetve, hogy milyen színben óhajtunk láttatni valamit. Tényleg így van: hogy félig üres vagy féli tele a pohár, csupán nézőpont kérdése. Konkrét példaként megemlítem a Brexit szavazást, ahol az igenek aránya győzedelmeskedett 51,89 %-kal a nem felett (48,11 %).
Évek óta mást sem ír róla a média, mint, hogy „hajszálnyi többség” és következetesen sulykolja, hogy nem is demokratikus ez így. Ha pedig ma rendeznék a választást, akkor más eredmény születne. Azt hiszem, ez olyan általános igazság, hogy ezzel a valós, de alapjában véve „semmitmondó” kijelentéssel foglalkozni is kár. Hagyjuk meg a közvéleménykutatók számára a felmérések lehetőségét, a jóslatokat.

Visszakanyarodva az EP választáshoz: Az is tény, hogy a Fidesz győzelme közelítőleg 52 %. A fősodratú média szerint ez történelmi győzelem, soha nem látott siker, ami olyan jelzőket is kapott még, hogy „fantasztikus”, „óriási” és „példátlan”.

Tehát egy hasonló szavazáson, mint a Brexit, mennyire másként tálalják és egyben sulykolják a dolgokat. Ebben az esetben is a választók közel fele nem a kormánypártokat támogatta!

Ez a 48 % bár megosztott, de mégsem kér a jól hangzó kormányzati lózungokból. Az meg egyenesen sértő és a demokrácia abszolút deficitje, ahogy a „médiaguruk” lesajnálják az ellenzéki pártokat. Bicskanyitogató módon, sunyi módszerekkel manipulálva, híreket és rémhíreket kreálva olyan agymosást folytatnak, amire Goebbels is elégedetten csettintene.

Hisz itt van a mindannyiunk által „szeretett”  „Önkívületi” Hírek. Ez a felettébb kiváló gyújtós, mit ad Isten, törvénysértést követett el. A kiszabott pénzbüntetést pedig a városi büdzsének kell kifizetni. Erre mondta egy ismerősöm, hogy „könnyű más f@rkával verni a csalánt!”

Természetesen tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ettől a termék szellemisége semmit sem fog változni. A közelgő önkormányzati választások közeledtével turbó üzemmódra váltva dicséri majd a Fideszt és gyaláz meg mindenkit, aki nem köthető e párthoz. Igazi magyar „virtcsaft” ez, fényévekre az én demokrácia-felfogásomtól.

Történt egyszer, amikor még én is a szerkesztőbizottság hármasába tartoztam, hogy x mennyiségű helyre x+3 terjedelmű anyagot kellett volna bepréselni. Hiába törtük a fejünket, hogyan jelentethetnénk meg mindent a lapszámban, úgy döntöttünk, hogy két ömlengést a városvezetésről kihagyunk. Még aznap délután vezércikk jelent meg a Kék Nefelejcs című lapban, hogy Révay cenzúrázta az Önkormányzati Híreket! Ami önmagában nem nettó hazugság, de óriási csúsztatás.
Finoman fogalmazva azért én választási csalást nem követtem el, sem büntetendő dolgot. Úgy látszik, a jelenlegi szerkesztők demokrácia-felfogása, értékítélete más. Nagyon más. Zongorázni lehetne a különbséget.

Most számomra kiderült, hogy anno a baglyok mondták a verébnek, hogy nagy a feje. Azóta már sok víz lefolyt a Kőrös-éren is, és sajnos úgy tűnik, még mindig csak egyhelyben topogunk.

Egy ismerősöm mondta a fentiekről: „Ne búslakodj, a mai szerkesztők közül ketten is MSZMP tagok voltak, mit vársz tőlük?”

Révay György