A kormányfő, aki egyébként Csehország második leggazdagabb embere, azt állítja, cégeit vagyonkezelő alapokba helyezte. Babis tagja volt a kommunista pártnak, és úgy vélik sokan, hogy az állambiztonsági szolgálattal is együttműködött, ezért nem hisznek neki.

A prágai tüntetések alkalmával több felszólaló is megemlítette: nem szabad megengedni, hogy hasonló helyzet alakuljon ki, mint Lengyelországban, vagy Magyarországon. A tüntetők álláspontja szerint a kormányzat mindkét országban megsérti a demokrácia szabályait. Tehát a sokat emlegetett V4-ek oszlopos tagja, Csehország lakosságának egy része már nem kér az illiberális rendszer áldásaiból.
Úgy látszik Prágában is jól tapintható, hogy Orbán Viktor és Jaroslav Kaczynski nevével fémjelzett irányvonal messze van a demokratikusnak mondható ideáltól. Az ellenzék teljes kirekesztettségben, az uralkodó párttagság elitje meg jólétben dőzsöl…
Azonban úgy tűnik, a baj már itthon is több újságírónál kiveri a biztosítékot. Történt, hogy Pilhál György (aki Orbán-ellenesnek még véletlenül sem mondható), véleménycikket írt a Magyar Nemzetbe: „Nincs mese, vissza kell találni a néphez, nem elég csupán újragombolni a kabátot”, írja az író.

Ezek szerint már kezd lázongani a Fidesz-hívő tagozat is, amit tucatszor megírtam már, hogy baj van fiúk, és nem is kicsi. „Te megszoktál, és túlléptél rajtunk. Talán, mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!”
Majdnem elolvadtam ettől a lázas kívánságtól. A megfelelési kényszer béklyójában nehéz kritizálni, mert a NER-lovagok rendszerében hamar kegyvesztetté válik az ember, és úgy lapátra vágják, mint tették azt Borókai Gáborral.
A Magyar Krónika főszerkesztője, Bencsik Gábor már merészebben fogalmaz. „Egyre több embert egyszerűen irritál a Fidesz. Úgy egészében.”
Gondolom, hogy itt ivott egy kupica pálinkát a szerző, hogy bátorságot merítsen, mert így folytatja: „Eltűnt az őszinte, emberi hang, a tévedéseket bevalló, az eredményeket hitelesen bemutató, (ez már benyalás) a másféle véleményre kíváncsi, párbeszédre hajlandó magatartás…” Inkább nem folytatom, mert elég hátradőlnöm a fotelben, legfeljebb kérek még egy feketét.
Végére hagytam Bencsik nyitó gondolatát, „és még nagyobb baj lesz, ha nem értjük meg, hogy most mi a baj”.

Kesergésének kiváltó oka, a Jászberényben kiosztott nagy maflást a Fidesznek.

Végezetül Nagykőrösről is írok. A szeretet szó köntösébe bujtatott, de már-már beteges kényszer, hogy itt minden rendben van, köszönt vissza a polgármesteri „program- beszédben is.

„A fészkes fenét!” – mondaná nagyapám, ha élne még. Bár ezerszer sulykolják, hogy ismét győzött Nagykőrös, azért csendben megemlítem, hogy a strand inkasszóval terhelt és évek óta zárva. Miért nem perli a város a beruházót? Kinek az érdeke a nagy hallgatás?

Számomra egyértelműen következik: mutyi van a háttérben.

Megemlítem a Kecskeméti utcai fák kivágását is, amiből egy, azaz egy darab nem került pótlásra, az ígérettel ellentétben.
A Simonka György nevéhez köthető negyvenöt százalékos felárazáshoz roppant hasonló, hogy a piac, épp a duplájába került a korábbi számításokhoz képest.

Ki, hol mutyizott, az majd hamarosan kiderül, de addig is jó lenne, ha a városvezetés szerét ejtené, hogy a csatornapénz visszajáró részét kifizetné. Minél hamarabb, annál jobb!
A Fidesz-szavazók azt már kinyilvánították, hogy erre nem tartanak igényt. Kifosztóiknál maradjon a lé…
Hiába, no, „az ország jól teljesít”, nincs szükség a pénzre. Azonban arra a mérhetetlen, mocskosan gőgös arroganciára sem, mint ahogy egyes vezetőink beszélnek a választóikról.
Baj van fiúk, nem is kicsi!

Révay György