Alcímnek idekívánkozik: „Egyik szemem sír, a másik nevet…” Miért is?
Nyílván azért, mert ha őszinte akarok lenni, valamennyi lokálpatrióta kőrösinek megdobbant a szíve a hír hallatán: Nagytiszteletű Szabó Gábor kormánykitüntetést kapott. Ami valójában Nagy Dolog!
Még akkor is, ha voltak elődjei, akik – helyileg! – legalább akkorát alkottak, mint amiért Ő díjat érdemelt… Tehát, az egyik szemem nevet!
Ezt illet volna a város hivatalosnak állított lapjában is kihozni, de az illetékesek ezt sem tartották fontosnak! De azt sem – ami végtére is felháborító! –, hogy a
„Nagytiszteletűt” kitüntették!
Ennek közzétételére egy reményteljes társaság áll ugrásra készen, illetve kellene, hogy úgy álljon! Ha már városi, és nem köznapi hírről van szó… Ám a hosszú évek keserű tapasztalata azt bizonyítja, hogy a „T.” Szerkesztőbizottság – alias polgármesteri kabinet – központilag vezényelt figyelme más felé irányíttatik! Futókör, testépítés, „stadion”, kerékpárút, stb. Így azután Nt. Szabó Gábor kitüntetése nem hírértékű hivatalosan Kőrösön…
Tehát akár sírhat is, akinek ilyesmiért könnybe-lábad a szeme. Ami engem illet, hajlok arra, hogy néhány könnycseppet elmorzsoljak annak a sajnálkozásomnak kapcsán, ami Nagytiszteletű Úr laudációjában első helyen említett levéltárosi munkásságához köthető!
Ebből kifolyólag mélyreható ismerete kell, hogy legyen az ilyen kulturális-történelmi intézmény jelentőségéről. Ez bizonyára így is van! Ezért szomorúan vettük tudomásul – már akiknek fontos volna a „levéltár” itt tartása – , hogy a Nt. nem járt közbe a polgármesternél, levéltár-ügyben!
Pedig ismereteim szerint számos jele van, hogy egyre felhőtlenebb a két vezető – Szabó Gábor és dr. Czira Szabolcs – kapcsolata. Így ha dr. Czirának sem érzelmileg, sem kulturálisan nincs érzéke-ismerete levéltárilag, Szabó Nagytiszteletű Úr segíthetett volna…
Nos, ez már az „Eső után köpönyeg” klasszikus esete. Dicső őseink egyik pótolhatatlan hagyatékának agonizálása folytatódik, míg az utolsó iratköteget is elviszik a fővárosba!
Volt, nincs! Élt vagy 500 esztendőt…

Más.
Ez valóban apróság az előzőhöz képest, mert a múzeum – ami valójában nem olyan, mint a régi! – udvarán suttyomban létrehozott, játszótérről lesz szó! Még pedig annak okán, hogy a nem kevés pénzért létrehozott „objektum” megközelítése nem látszik világosnak! Hol lehet bejutni? Mikor, és mennyiért?
Ki ad erről eligazítást? A múzeum igazgatója, vagy a portás-féle? Stb.
A bejutás nem lehet gond, hiszen az egyik alpolgármesterünknek – dr. Körtvélyesi Attila – van olyan irányú gyakorlata, hogy miként lehet legálissá tenni, az egyébként zárt területbe történő illegális behatolást! Így működik a Cifrakert Vitéz-utcai oldalán általa, „sk.” nyitott „kiskapu”.
Ilyesmire kerülhet sor a „múzeumi játszótér” kerítésével is!
„Hajrá Nagykőrös!”

tóba