Bizony így van ez manapság is, hiszen, ha valaki olyan politikai környezetbe kerül, amely eltávolodik a néptől, azt bizony „ledarálja” az élet.

Mert az emberek közösségben, társadalomban, nemzetben élnek. Azaz nem egyedül. Ezért hiába hirdeti azt valaki magáról, hogy ő demokrata, amikor ezzel ellentétesen cselekszik.
Egyszer egy megválasztott politikust kérdeztem, hogy ő hogyan fogja fel azt a szolgálatot, melyet végez. Ő visszakérdezett. Miféle szolgálatot? Engem megválasztottak, és négy évig azt csinálok, amit akarok.

Mondtam neki, hogy talán alázattal és tisztelettel kellene fogadni a megválasztását, mire ő most még nyomatékosabban azt válaszolta, hogy ki beszél itt alázatról, a népet vezetni kell, ráadásul határozottan és keményen.

Aztán jöttek az újabb választások, és ez az illető szinte nyomtalanul eltűnt a politikai süllyesztőben. Vissza kellett térnie a régi munkahelyére, ahol nem igazán fogadták szívesen, és gyakorlatilag lefokozták. Pedig diplomás ember volt, de viselkedése szűkebb környezetével szemben, azokat bosszúállásra késztette, ami tudvalevőleg szintén nem vezet jóra. De hősünknek így nagy csalódást kellett megélnie, mert ő azt hitte, hogy szeretik, mert a behízelgést, a meghunyászkodást, a képmutatást szeretetnek vélte.

Ekkor döbbent rá arra, hogy mit is jelent az, hogy egyszer fent, egyszer lent. Úgy kellett visszatérnie a szakmájába, hogy bizony kiesett a gyakorlatból, és erre való hivatkozással minősítették őt le.

Bizony-bizony át kellene ezt gondolnia sok mai hatalmon lévő politikusnak is, mert ahogy a mondás mondja: magasról lehet nagyot esni.

A hatalom – mondják – megrészegít. Az ember, már aki hajlamos rá, kezdi azt hinni, hogy ő mindenható és mindenhez ért. A nagy diktátorok is így jártak, melynek bizony szörnyű bukás lett a vége.

Ma már ezekre az emberekre, akik uralkodókként, diktátorokként viselkedtek, alig-alig emlékszünk. Az emberek igyekeznek kitörölni az emlékezetükből a gonoszságot és azt a sok szenvedést, amit okoztak.

De az életben mindig eljön az igazság pillanata, amely bizony keményen megbünteti azokat, akik saját maguktól elvakultan cselekszenek. Azaz a „korpa” közé keverednek.

Kocinkó