30 éve, 1990. augusztus 3-án választotta az országgyűlés köztársasági elnökké Göncz Árpád írót, aki ekkor már betöltötte az ideiglenes államfői tisztséget, májustól augusztusig ugyanis az Országgyűlés elnöke volt.

„Csaknem egy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Magyar Köztársaságnak végre hivatalosan megválasztott államfője legyen. Az évtizedek óta áhított eseményre péntek délelőtt az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának végéhez közeledvén kerülhetett sor. Az ünnepi alkalomból Magyarország történelmi lobogóit felsorakoztatták az ülésteremben” – írta 1990. augusztus 3-ai tudósításában az MTI. Szomorúan látom, hogy ma a közmédia nem törte magát, hogy tudósítson erről a magyar nép történelmének kiemelkedő eseményéről és történelmet alakító személyiségéről…

Göncz Árpád életrajzához a róla elnevezett emlékoldal adataiból idézünk.
1922. február 10-én született Budapesten, 1944-ben szerzett jogi diplomát. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol a párt feloszlatásáig tartó időszak végére a parlamenti főtitkárságig jutott. A párt főtitkárának munkáját segítette elsősorban, közben tevékenykedett a Független Ifjúság budapesti szervezetének vezetőjeként, s felelős szerkesztője volt a Nemzedék című hetilapnak.
Az FKGP feloszlatása után segédmunkásként, hegesztőként és csőlakatosként dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében – írja róla a Wikipedia.
Göncz 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. 1963-ban amnesztiával szabadult – írja róla az 56-os Intézet honlapja. Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító.1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.

Göncz 1990 májusától országgyűlési képviselő, majd május 2-ától az Országgyűlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök, ezt követően augusztus 3-ától köztársasági elnök. 1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be.

Vágvölgyi B. András az Átlátszó internetes újságban Göncz Árpád temetését idézi:
„Mikor Orbán Viktor és Lévai Anikó megérkezett, testőreik rejtőzködő üzemmódba kapcsoltak, olyan illúzió volt, mintha a miniszterelnök egyedül, kizárólag feleségével, magánemberként jött volna el. Álltak, hallgattak, nem szocializáltak, nem biccentgettek jobbra-balra, pléhpofával, faarccal néztek előre mereven. Bementek a tömegbe, de az emberek furcsálkodva, idegenkedve néztek rájuk és elhúzódtak. Orbán Viktor és Lévai Anikó egy kör közepén álltak, mint egy ótvar rock számban, de fintorgó gyászolók között. Erős kép. A kép erejét az ellentmondás adja, az elhunyt közjogi méltóság és a jelen közjogi méltóság személyiségének 180 fokos különbsége. A szeretet hatalma versus a hatalom szeretete.”

S hogy mi állhat Göncz Árpád mai napig is létező népszerűsége mögött?
Nem más, mint a közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös, mély szociális érzékenysége…
Hol vannak ma hasonló politikusok?

Fotó: MTI,

K.Zs.B.T.