„Gyönyörű” megállapítás ez egy jogot végzett állítólagos demokratától, s ráadásul még azt is hozzátette, hogy egyesek ezt komolyan is veszik, és úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.
Lehet, hogy ez az illiberális demokrácia ismérve, mármint az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere ki van iktatva, de ez nem az igazi nyugati típusú demokrácia ismérve, amit a rendszerváltáskor, ezelőtt harminc évvel célul tűztünk ki.

Kérdem én, a bicikli küllők közé dugott bot lenne az Állami Számvevőszék, a NAV, vagy a Gazdasági Versenyhivatal, s netalán tán az ügyészség részrehajlás nélkül végezné alkotmányos kötelességeit, az Alkotmánybíróságról és a rendőrségről már nem is beszélve. Nem, a valódi demokrácia felfogás szerint ezekre a független hatalmi ágakra szükség lenne egy igazi demokráciában, a sajtószabadságról és a véleménynyilvánítás lehetőségét már nem is említve.
Azt tudjuk, hogy egy demokráciában négy- vagy ötévente választások vannak, és a nép a szavazások kapcsán meghatározhatja azt a stratégiai irányt, amelyet majd a kormányzatnak a ciklus ideje alatt követnie kell. De senki sem mondta, hogy a négy- vagy ötéves ciklusidőn belül a nép nem szólhat bele sorsának alakulásába, például a szólásszabadságon vagy a sajtó nyilvánosságon keresztül. Nem véletlen például az sem, hogy Amerikában egy elnök csak két cikluson, azaz nyolc éven keresztül lehet elnök, mert különben nagy lenne a kísértés általa a hatalom önkényes megragadására, és a független hatalmi ágak kiiktatására.

A cezarománia veszélyes dolog, és ha valaki sokáig politikai vezető, akkor előbb-utóbb azt kezdi magáról hinni, hogy csalhatatlan, és nincs szüksége mások véleményére. Lényegében ezt a hitvallást foglalta össze dr. Kövér László, a parlament jelenlegi elnöke, és nem is akárhol, hanem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Azok előtt a hallgatók előtt, akiknek professzionális feladata lesz – végzettségüknél fogva – a jelenkor demokráciájának működtetése, és annak fenntartása, megőrzése.
Csak úgy, mellékesen jegyezném meg, hogy dr. Kövér László – legalább is elvben – a magyar parlamenten keresztül kellene, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat, azaz a kormányzatot. Ezek szerint nem a parlamentnek van elnöke, hanem a magyar kormánynak egy megbízott komiszárja a magyar parlamentben Kövér László személyében.
Ez lenne a demokrácia újragondolása? De, tegyük a kezünket a szívünkre, ez már nem is újragondolás, és persze már nem is demokrácia.

Kocinkó