Az emberiség létszáma nyolc milliárd felé közelít rohamos léptekkel, és nem biztos, hogy maga a Föld, mint bolygó, képes lesz ennyi embert eltartani emberhez méltó módon. Meg kell találni azokat a természeti erőforrásokat, melyek úgy szolgáltatnak energiát, hogy nem szennyezik vele a bolygót. Ilyenek a szél-, víz-, és napenergia. Az atomenergia is szennyezi az atomhulladék révén bolygónkat, nem beszélve arról – és emlékezzünk Csernobilra -, ha baj van egy atomerőműnél, akkor ott bizony kontinensre kiterjedő probléma keletkezik.
Változni fog a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés is. A legújabb kutatások azt állapították meg, hogy az emberiség egyre inkább igényt tart az állati hústermékekre, miközben az állatok tartását nem hatékonyan és környezetszennyező módon végzik. Pedig óvni kellene a természetet bolygónk fennmaradása érdekében. Ezért előtérbe kerülnek a mesterséges élelmiszerek, úgymint a mesterséges tej és hús is, melyekre már ma is van példa.

Az is bebizonyosodott, hogy globalizált világunkban maga a termelés is globalizálódott, tehát például egy európai autógyártó üzem a távoli Kínából kapja a fontos alkatrészeket. Ez a kiszolgáltatottság is meg fog szűnni, hiszen nem tartható fenn az az állapot, hogy többezer kilométerről biztosítsák a nélkülözhetetlen alkatrészeket, a már fentebb említett gépkocsigyártáshoz. Várható, hogy a nagy elektronikai és autógyártó üzemek közvetlen környezetükbe telepítik majd a termelésükhöz szükséges alkatrészgyártást.

Az új világ létrejötte a politikai viszonyokat is várhatóan megváltoztatja. Csak nemzetállami szinten nem lehet kezelni olyan problémákat, mint a környezetvédelem, mert a környezetszennyezés, szennyeződés nem ismer országhatárokat. Ha egy folyót például olajjal szennyeznek, az a szennyeződés több országba is eljut a szennyezett folyó révén. Így van ez a légszennyezéssel, de a radioaktív szennyeződéssel is.

Az is kiderült, hogy a gazdasági hatalom kihat a politikai hatalomra, hiszen az emberek megélhetésükhöz munkát kell, hogy végezzenek, és ezt a munkát a gazdasági hatalmat jelentő munkaadóktól kapják.

A totalitárius rendszerek megbuktak a II. Világháború után, úgymint a hitleri fasizmus, de később a sztálini önkényuralmat jelentő kommunizmus is. Úgy tűnik, hogy a kapitalizmus világméretű győzelmet aratott, persze ez alól kivétel Kína, mely kommunista egypártrendszerben él, de ennek ellenére gazdasági nagyhatalom.

Amikor a két világrendszer egymás mellett létezett, a szocializmus és a kapitalizmus, sok elméleti tudós hitt a konvergencia-elméletben, magyarul abban, hogy e két világrendszerből egy harmadik, jobb világrendszer fog létrejönni. Na, hát ez az, amit most nem látunk, hiszen a világban mindenütt a populista politikusok törnek előre, azok a populista politikusok, akik mögött gazdasági hatalom is van.

A mai kor állama rendeletekkel, megrendelésekkel befolyásolni tudja a kapitalistának mondott szabad piacot, és ezért egyfajta államkapitalizmus jön létre, hiszen maga az állam is vállalkozóvá, tulajdonossá válik.

Régebben azt hirdették, hogy a valódi kapitalizmusban az államnak csak az úgynevezett „éjjeliőr” szerep jut, azaz jogi kereteket biztosít a termelésnek és a piacnak. Egyre inkább elmosódik a jobboldaliság és a baloldaliság közötti különbség is, hiszen a politikát is áthatja a gazdasági racionalizmus. Azaz nem a politika irányítja a gazdaságot, hanem a gazdaság kezdi komolyan befolyásolni a politikát.
Különösen meglátszik ez most, a koronavírus-járvány idején, amikor az országok a világon szinte mindenütt – elkerülendő a gazdaság teljes tönkremenetelét – vállalva a járvány újraéledését, sőt emberéletek feláldozását is, újraindítják a gazdaságot.

Nagy érdekek állnak e mögött, és persze elgondolkoztató az az adat is, hogy az emberiség egy százaléka birtokolja azt a vagyoni nagyságrendet, amivel a Föld lakosságának többi része rendelkezik!

A kapitalizmus egy fogyasztói társadalom, melynek alapvető működési feltétele az, hogy a munkavállalók munkaviszonyban vannak, és keresetüket áruvásárlásra költik. Ha nincs munka a munkavállalók részére, akkor nincs fizetés, de a piacon fizetőképes kereslet sincs. Lehet persze automatizálni a termelést robotokkal, de azonnal felvetődik a kérdés, hogy ki veszi meg az így előállított árut, hiszen az embereknek nincs már - munkahely hiányában – keresetük, amit áruvásárlásra költhetnének. Ez is egyike korunk alapvető ellentmondásának, azaz annak, hogy a technikai fejlődés, az automatizálás, kiszorítja az embert a termelésből, pedig a termelés alapvetően emberi szükségletek kielégítésére szolgálna.

Újra kell gondolnunk a világot, hiszen a túlnépesedés ezt kívánja meg tőlünk.

ábrahám