Mert mindegy az, hogy milyen korú vagy nemű az illető, a lényeg az, hogy éhezik, és ezt le is írta. Oda, ahol ezt többen láthatják.

A magyar társadalom ezt a ma már általánosnak mondható társadalmi lecsúszást viszont érzéketlenül, érdemi cselekedetek nélkül tűri. Ugyanis szerintem az egy tál ételek osztása nem igazi megoldás! Mert egyrészt nem rendszeres, másrészt egy éhező ember folyamatos fizikai létfenntartásához ez édeskevés…

Olyanokról is hallani, hogy egyes pékségek becsomagolnak kenyeret, és más egyéb pékárut, melyet aztán odaadnak a földön fekvő, éhező hajléktalanoknak. Megjegyzendő, hogy ma már ez az emberbaráti megnyilvánulás lassan tiltott cselekedetnek számít. Visszatérve az adományozáshoz, ez – szerintem – nemes gesztus, de sajnos más érdemi hatása nincsen…

A mai kormányhoz az ilyen cselekedetek híre nem jut el, és ha igen, akkor sem nagyon törődnek vele, hogy nekik kellene érdemben tenniük valamit.

Ők csak büszkélkednek, hogy például a rászoruló gyerekek ingyenes étkeztetése biztosított az iskolákban és az óvodákban. Ez igaz, de bizony az is, hogy ha a lurkó hazamegy, még egy kenyérmorzsát sem kap vacsorára. Ugyanis a családot eltartó szülők hiába küszködnek, képtelenek jobb életet teremteni önmaguknak, s ami még szomorúbb, a jövőt jelentő gyermekeiknek sem.

Olvastam, hogy a keleti országrészben az állam által magukra hagyott településeken, még a dögkutakból is kiszedik a húst, hogy valamit enni tudjanak, és pótolják az élethez szükséges energiát. Persze elmondható az is, hogy a városi kukázók sem igen járnak jobban, mert a mások által kidobott, sokszor romlott élelmiszert kell fogyasztaniuk.

Bizony, a szociális védőháló ma puszta álom, és csak remélhetjük azt, hogy holnap majd nem mi tülekedünk egy tányér levesért valamelyik emberbaráti szervezet vendégeként.

Bizony nő a társadalmi feszültség, egyre többen csúsznak le a mélyszegénységbe, még azok is, akik erre soha nem gondoltak. Intézményesen tenni kellene valamit, mert ez a társadalmi tagozódás egyre inkább nemzettragédiába torkollik.

Ezzel párhuzamosan ma már az úgynevezett oligarchák, NER-lovagok nem titkolják pár év alatt állami segítséggel megszerzett gazdagságukat, és így az Adrián luxusjachton pihenik ki „fáradalmaikat”, vagy luxus magánrepülőgépen járnak külföldre a miniszterelnökkel együtt focimeccset nézni.

Nem lesz ennek jó vége, és csak Petőfi Sándor sorait tudom idézni: „habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr!”

Bizony, jó lesz ezt el nem felejteni kedves NER-lovagok!

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben