Véleményem az, hogy görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, és minden áron meg akarja azt tartani. Ennek érdekében annyit taktikázott már az elmúlt hét évben, eljátszotta a becsületét már a magyar választók előtt. Egyre leplezetlenebbül látszik ma már az, hogy korrupció útján hogyan lopják meg az országot, és viszik el a haverok az EU-támogatást, és már a látszatra sem figyelnek, hiszen a megszólalásuk soha nem látott gőgösséget és kivagyiságot takar.

Abban reménykednek, hogy 2018-ban – ilyen viselkedés és kormányzás mellett – majd újraválasztják őket. Nem volt még elég a harácsolásból, a törvények kiforgatásából, és a milliók nyomorba taszításából?

Azt gondolom, hogy a nép tűrésszintjét túllépték, a nép pohara betelt. Ezt már az Európai Unióban is látják, hogy a király meztelen. Az Európai Bizottság előtt fogadkozik, hogy mindent úgy csinál, ahogy kérik, itthon meg lázít Brüsszel ellen.
A brüsszeliek a Fideszt legszívesebben kizárnák a Néppártból, de tisztában vannak azzal, hogy ha az EU is szembefordulna Magyarországgal, még rosszabb lenne az ország helyzete, mint most.
Tudják, hogy Orbán nem a magyar nép, és Magyarország nem az Orbán-féle kormány.
De persze azt már ők is látják, hogy éppen az EU-s pályázati pénzek lenyúlása erősíti ideig-óráig ezt az illiberális rendszert.
A civil szervezetek mindig is a kontroll szerepét játszották ebben az országban, és most Orbánék őket támadják.
Véleményem szerint nem Brüsszelt kellene megállítani, hanem ezt a szemérmetlen pénzlenyúlást és korrupciót!
Egy felmérés szerint az emberek több mint háromnegyede az Európai Unióhoz kíván tartozni, de úgy látom, hogy Orbánék viszont a Kelethez. Ennek a politikának mi fogjuk meginni a levét, mert Orbán hiába hangoztatja, hogy az Európai Unióban akar maradni, már jól megszedték magukat, és a vagyonmentés miatt távozni akarnak az Unióból.

Intelligens, hozzáértő politikusokat szeretnénk 2018-ban az ország élén látni, akikben valóban megbízhatunk, és akik nem lopják ki a szemünket.
Helyben is olyan vezetőket szeretnénk, akik visszaadják jogos csatornaépítési túlfizetésünket. Akik ki mernek állni a nép elé, és nem csak a félkész beruházások szalagjait vagdossák át.
Én bízom abban, hogy a helyzet meg fog változni, és ezt nem csak magam miatt gondolom így, hanem mindannyiunk jövőjéért, gyermekeim, unokáim, dédunokáim boldogulásáért.

egy hűséges nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben