Magam személygépkocsival közlekedem, és az utóbbi időben különös tapasztalataim vannak. Ha az ember gyalogátkelőhelyen a gyalogosnak elsőbbséget ad, a gyalogos nem teremt velem szemkontaktust, még akkor sem, ha intek neki, hogy tessék átmenni, hanem tüntetőleg elfordul, és úgy megy át szinte bosszankodva a zebrán.
A KRESZ előírja, hogy kerékpározva nem lehet a zebrán közlekedni, ehhez képest fiatalok és idősek nagy sebességgel és váratlanul hajtanak rá a zebrára, veszélyeztetve saját életüket, mert a gépkocsivezetőnek nem adnak lehetőséget arra, hogy egyáltalán észleljék a zebrán való áthaladást, és hogy képesek legyenek ott megállni, megadva az elsőbbséget.
Arról már nem is beszélek, hogy főleg fiatalok az elsőbbséget adó autóvezetőt nevetve kigúnyolják, sőt mutogatnak neki, ki tudja milyen okból?
Feltételezem, hogy ezt az öncélú egoizmust, mások semmibevételét talán mégsem az iskolában tanulják. Az is jellemző, hogy profi teherautó sofőrök pusztán szórakozásból ráhúzzák a kormányt a szembejövő úrvezetőre, és jót röhögnek rajta, ha az megijed. Mert ők dolgoznak, míg más autókázik! A másik jelenség az, ha egy lassan haladó teherautót vagy traktort akar az ember megelőzni, akkor az – veled egyirányba haladva – átlépve a felezővonalat, akadályozza az előzést.

Aki gyakran jár a közutakon, láthatja, hogy milyen slendrián módon vannak rögzítve a rakományok, melyek szintén balesetet okozhatnak. Az is gyakori, hogy darabos és port keltő rakományok nincsenek hálóval vagy ponyvával letakarva, és így veszélyeztetik a mögötte jövő autó szélvédőjének épségét, meg persze a látási viszonyokat is.
A hétvégi közlekedési krónikák ma már rendszeresen több tucat halottról számolnak be. Ez nemcsak az utak rossz állapota miatt van, hanem a közlekedési morál romlása miatt is.
Tapasztalatom szerint ma két vezetőtípus van: az egyik messze túllépve a megengedett sebességhatárt, agresszíven vezet, és ott is előz, ahol nem lehet, míg a másik a megengedett sebességhatár alatt, bizonytalanul, izzadva, a kormányt két kézzel markolva halad. Ez utóbbiak, mint a kiskacsák, sorba szoktak rendeződni az úton, többszáz méteres, megelőzhetetlen sort alkotva…
Aztán itt van a kukás autó okozta dugó. Mert valamilyen négy fal között kitalált közlekedési szabály szerint a kukás autó nem állhat rá a kerékpársávra, hanem beállva a felező vonalra, akadályozza a gépkocsi forgalmat. Talán egyszerűbb lenne, ha ráállna a kerékpársávra, miközben a kukákat borogatják, mert a kerékpárosok mégis csak könnyebben meg tudnák kerülni, leszállva a kerékpárjukról, úgy, mint, ahogy a zebrán kell.
Nem beszéltünk még az útjavítókról, akik úgy kátyúznak, hogy akik éppen nem dolgoznak – és ezek vannak többen – az út közepén ráérősen beszélgetnek. Persze kitéve magukat és másokat is a balesetveszélynek. Na, de hát meg kell mutatni ország-világnak, hogy ők most dolgoznak!
Hát, szerintem így néz ki szerény véleményem szerint a magyar közlekedés állapota, hiszen a törvények, meg a KRESZ is azért van – legalább is korunk felfogása szerint -, hogy azokat áthágjuk, és persze át is hágjuk.

egy olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben