az 1956-os forradalmat, és soha nem voltam az MSZMP állampárt tagja annak ellenére, hogy még a rendszerváltás előtt is fontos gazdasági pozíciókat töltöttem be, rendkívül örültem a rendszerváltásnak.

Vártam, hogy jöjjön végre valami új, igazságos társadalmi életforma, mert amiben felnőttem, abból kiéreztem, hogy az az elmúlt rendszer sok hazugságra és igazságtalanságra épült, tulajdonképpen nem a népakarat hozta létre.
Apám mondogatta mindig – csak akkor még nem éreztem át mondanivalóját -, hogy én ebben a rendszerben mindig is másodrendű állampolgárnak éreztem magam, mert nem toltam a rendszer szekerét.
Szóval nagy várakozással tekintettem a rendszerváltás elé, amelyet – és erre utólag jöttem rá – nem mi, magyarok vívtuk ki, hanem Gorbacsovék vonultak vissza a II. Világháborúban elfoglalt és megszállt keleti területekről, országokból, egy Máltán kötött megállapodás alapján, amelyet a Szovjetunió akkori első pártfőtitkára Bush amerikai elnökkel kötött meg, lezárva a II. Világháború következményeit. Bebizonyosodott, hogy a szocializmust nem tudja fenntartani az akkori Szovjetunió ezekben az országokban, sőt gazdaságilag és politikailag is belerokkant ebbe az 1990-es évek elején, így megszűnt maga a Szovjetunió is! A kádári puhadiktatúra után, amelyet gulyáskommunizmusként ismertünk meg, s amely sokkal engedékenyebb volt, mint a környező szocialista országok rendszere, eljött a szabadság...
De a szabadsággal nem jött el a jólét a tömegek számára, hiszen az az út történelmileg még nem volt kitaposva, hogy hogyan lehet a szocializmusból többpárti polgári demokráciát csinálni. Pláne úgy, hogy a polgárság meg a polgári szemlélet, életmód hiányzott ebből az országból.

A rendszerváltás után jöttek-mentek a pártok, a kormányok, és mind ígértek fűt és fát,

mint a mostani kormány. Én még akkor ezekben a dolgokban hittem, és részt is vettem az átalakításban, mert vágytam arra, hogy mi, magyarok jobban és szabadabban élhessünk.

Sajnos nagyot kellett csalódnom, mert az új politikai vezetők nem tanultak az előző garnitúrák hibáiból, és egyre gátlástalanabbul irányították ezt az országot. Egyre ritkábban kerültek hozzáértő szakemberek állami vezetői pozíciókba. Sőt mostanra csak hajbókoló jánosok és csókosok emelkedhetnek a nép fölé. Ma már szinte pártideológia sincs, lényeg a hatalom és a pénz lenyúlása. A hatalom megtartása érdekében ma egymásnak uszítják a különböző eszmékben hívő polgárokat a mostani vezetőink. Az ország mára kettészakadt egy vékony, de gazdag hatalmi rétegre, és az egzisztenciálisan és anyagilag is lecsúszó milliókra.
Az egyszerű polgárokat pedig beskatulyázzák jobboldaliakra vagy baloldaliakra, esetleg liberálisokra.
A jelszó mostanra ez lett: Együtt egymás ellen mi, magyarok!
Meg kell újulnia a magyar pártstruktúrának, és ne a hatalom megtartása, a polgármesteri vagy országgyűlési pozíciók megszerzése legyen a cél, hanem a nép meghallgatása, és valódi képviselete.

Bízom abban, hogy a civil társadalom képes lesz összefogni, és ezt a basáskodó, feudális rendet kialakító, elavult pártstruktúrában gondolkodó politikai elitet leváltja, és végre ez a magyar nép is képes lesz az egypártrendszeri feudális alávetettségből polgárként tevékenykedni egy új, szabad társadalomban. Ehhez persze felvilágosult fiatalok, friss erő és tenni akarás kell!

ábrahám