A szerkesztő a magyar társadalmat érintő témákhoz nyúl, így többek között a kormány veszélyes lépését taglalja, mely egy törvénymódosítással el akarja tüntetni a legsikeresebb magyar felsőoktatási intézményt, a közép-európai egyetemet (CEU).
A téma még a nemzeti konzultáció kérdései között is szerepel. Bár már tízezrek válaszoltak erre a kérdésre, utcákon, tereken, e-mailekben, petíciókban, és tekintélyes nyugati lapokban, a tanszabadság, az egyetem védelmében.
Ám hiába, Magyarországon nem működhet olyan intézmény, amely Soros György nevéhez köthető. Azok a civil szervezetek pedig, amelyek tőle – vagy más külföldi támogatóktól – pénzt fogadnak el, rövidesen dilifletnit kapnak. Ördögi ötlet - így a cikkíró.
Miközben a villanyszámlán évek óta ott virít, hogy az angyalarcú kormány jóvoltából egy-egy háztartás mennyi pénzt takarított meg, annak rablóhadjáratát, a szegénységet, a kirekesztést leleplező civil szervezeteken rajta lesz a stigma: külföldi érdekeket szolgálnak!
Tessék választani!
Aztán a cikkíró felteszi a kérdést, ez a harc lesz-e a végső? Dehogyis! Fűben-fában ellenség van!
Ám hiába horkan fel a civilizált világ az Orbán Viktor-i barbárságra, azt kívülről nem fogják elmozdítani. Belülről sem lehet, de ez más kérdés!
A politikában létezik azzal ellentétes pálya is, mint amit Orbán Viktor befutott. A szerbiai elnökválasztás győztese, Alekszandar Vucsics véresszájú nacionalistából vedlett át Európa-barát demokratává. Azért némi hitelességi gond az ő pályafutásával kapcsolatban is felmerülhet…
Végezetül álljon itt Soros György gondolata, mely a cikk zárómondata is egyben: „Az emberi és állampolgári jogok érvényesülésének, a demokratikus folyamatoknak a támogatása hosszútávon akkor is fontos, ha belátható időn belül nincs sok remény!”
ábrahám
