Ez az eredmény megkönnyebbülést hozott Franciaországban, de az EU-ban is. Egyrészt ugyanis sikerült a szélsőjobboldalt megakadályozni abban, hogy átvegye a hatalmat egy igen kiélezett politikai helyzetben, másrészt pedig Macron – köztudottan – EU-párti, és így Franciaország az ő személyében az EU megmentőjeként léphet fel.

Marine Le Pen euroszkeptikus, sőt EU ellenes politikus, aki ráadásul nem igen kedveli a német kancellárasszonyt, Merkelt, és a német túlsúlyt az Unióban. Macron megválasztásával a francia-német tengely megerősödött az EU-ban, és a Brexit, az angolok kiválása ellenére is komoly jövő előtt áll az Európai Unió. Macron győzelme egyáltalán nem kis fegyvertény, hiszen egy olyan pártalakulat vezetője, mely eddig nem szerepelt a belpolitikai porondon.
Az is önmagáért beszél, hogy a hagyományos francia pártok tulajdonképpen leszerepeltek korrupciós és egyéb ügyeik kapcsán, hiszen a kiélezett kül- és belpolitikai helyzetre nem igazán tudtak érdemi választ adni a szavazóknak. Macron egyébként kereken éppen negyven éves, tehát politikai értelemben véve fiatalnak mondható, másrészt pedig komoly gazdasági és banki ismeretekkel bír.

Ezt jól példázta a második fordulóban Marine Le Pennel folytatott gazdaságpolitikai vitája, amikor is kiderült, hogy Macron szó szerint leiskolázta a totális tájékozatlanságról tanúbizonyságot tett ellenfelét.
Bár Macron legitimitásához semmiféle kétség nem férhet, azonban igen komoly problémákkal kell majd szembenéznie. Dél-Franciaországban igen nagy a szegénység, ahol az alsóbb néposztályok többsége a populista szélsőjobboldali Le Penre szavazott, vagy távolmaradt a voksolástól. Azzal együtt Franciaország az Európai Unió vezető nagyhatalma, mely előtt – Anglia kiválásával – nagy jövő áll.

Öt hét múlva azonban újabb választás és erőpróba előtt áll Macron, hiszen a francia törvényhozási választásokra kerül majd sor. Macron új pártja ennyi időt kapott arra, hogy megnevezze és megválasztassa a néppel parlamenti képviselőit. Annyi már kiszivárgott, hogy Macron képviselőjelöltjeinek fele hölgy, és a jelöltek átlagéletkora nem sokkal van negyven év felett. Ez a fiatal új erő a semmiből jött, és Macron pártja ugyan úgy robbant be a köztudatba, mint nálunk, Magyarországon – a szintén fiatalokat tömörítő – Momentum. Ők elérték Budapesten azt, amit a „profi” ellenzéki parlamenti pártok közül egyik sem, hogy egy népszavazás aláírásgyűjtéssel megállították a 2024-es olimpiát, amely amúgy is csak – a sport jelentőségétől eltekintve – a korrupció melegágya lett volna kis hazánkban, és meghaladta volna az ország teherbíró képességét.
Vannak fontosabb kérdések is – így a Momentum, mint például az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás. Az idén rendezendő Vizes Világbajnokság folyamatosan növekvő, és mára már megduplázódott költségei is ezt bizonyítják.

Visszatérve Macronra, ha megerősödik a német-francia tengely az EU-n belül, nekünk, magyaroknak – kormányunk politikája miatt – nem sok jóra lehet számítani. A CEU és a civil szervezetek elleni kormányzati fellépést már az Európai Néppárt sem nyelte le, nem tudta megemészteni, bizonyítják ezt az ellenünk folyó kötelezettségszegési eljárások, és a Néppártból való kizárás veszélye, nem beszélve a hetedik cikkely szankcióiról, amelyet, ha megszavaznak ellenünk, megvonhatják az EU-ban a szavazati jogunkat, és még a pénzcsapot is elzárhatják, ami viszont nem kevés pénz, évente ötmilliárd Euró!
Macron mozgalma, mely még sohasem indult a francia parlamenti választásokon öt hét múlva vizsgázik, és tulajdonképpen ekkor derül ki, hogy mi lesz az új francia elnök sorsa, és lesz-e a törvényhozásban kellő politikai súlya.
A tét tehát óriási, hiszen nemcsak Franciaország sorsa, de az EU-é is Macron és pártjának szereplésétől függ. Még semmi nem dőlt el, azaz bármi megtörténhet.
Most mindenki erőt gyűjt a parlamenti választásokra Franciaországban, és készül a megmérettetésre az 577 egyéni választókerületben. Lehet, hogy az EU sorsa a francia választók kezében van?

ábrahám