Heti Hírek (HH): Megható a levél, mely arról is szól, hogy hamarosan ajándékot is kap majd.
Dr. Ábrahám Tibor (Á.T.): Tavasszal Kuncze Gábor felhívott, hogy fogok majd egy ajándékot kapni. Aztán eltelt majdnem két hónap és nem kaptam semmit… Egyszer csak szóltak az Országgyűlés hivatalából, hogy kikézbesítenek nekem 3 könyvet meg egy emlékpakettet, tekintettel arra, hogy 1990-ben az első szabadon választott parlamentnek a tagja voltam. Az ajándékcsomag megérkezett, és ami kissé megmosolyogtató, hogy a hozzá tartozó köszöntőlevél Kövér Lászlótól több mint egy hónap múlva ért ide. De félre a tréfával, természetesen a megemlékezésnek nagyon örülök, igazán megható.

HH: Azt tudjuk, hogy 1990-től 1998-ig volt országgyűlési képviselő. Miért nem jelöltette magát ’98-ban?
Á.T: Azt láttam, a dolgok teljesen más irányba mennek, mint amit ’90-ben elhatároztunk. Amikor az MDF tulajdonképpen megbukott ’94-ben, akkor látszott, hogy a Fidesz teljesen elfoglalja a helyét. Nagyon sokan elhagyták ekkor a Fideszt, ami nem csoda, hisz abszolút irányt váltott. Az MSZP-SZDSZ koalíció pedig nem tudta átvinni azt az üzenetet, amit igazán képviselt. Mi mindent szakmai alapon képviseltünk, gazdasági szakkifejezéseket használtunk a Parlamentben is, és valahol ez távol esett a „néptől”, hisz az emberek természetesen a mindennapi gondjaikkal voltak elfoglalva, és mi nem tudtuk kellően artikulálni azt, hogy mit miért teszünk, s annak mikor lesz érezhető pozitív eredménye. Nagyon nehéz idő volt, hisz az első parlament alatt is egymillió ember veszítette el az állását, a keleti piac összeomlott. Én annakidején a mai pénzügyminiszterrel, Varga Mihállyal együtt jószolgálati küldöttségben kint jártam Moszkvában. Jött egy miniszterhelyettes, aki kicsit beszélt magyarul és azt mondta, hogy „nagyon rá fogtok ti erre fizetni, mert nem lehet azt ráírni a plakátra hogy Tovarisi konyec!” És valóban, ráfizettünk, pedig csak az MDF plakátja volt.
De más oka is volt, hogy nem indultam 1998-ban. Akkor már sejthető volt, hogy Fidesz győzelem lesz, és az is, hogy milyen típusú vezetés jön majd létre, és ehhez én még ellenzékiként sem akartam asszisztálni. Úgy éreztem, hogy a rendszerváltáskori demokratikus gondolkodás a Fidesz vezetése alatt meg fog változni. Pedig az országot csakis demokratikusan szabad vezetni!
Gondoljuk csak el: Göncz Árpád lett a rendszerváltás utáni első köztársasági elnök úgy, hogy kisgazdapárti volt korábban, az SZDSZ ajánlotta és az MDF örömmel fogadta. Elképzelhető lenne ma ilyen? Hát persze, hogy nem.  

HH: A politikára sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy vidám dolog. Ennek ellenére arra kérném, hogy osszon meg velünk egy olyan humoros anekdotát, amely a képviselősége idején történt!
Á.T: A második parlamenti ciklus idején járunk… Torgyán József mindig lent ebédelt az alagsorban. Ő jött az emeletről lefelé, és én félemeleten beszálltam a liftbe, majd jeleztem, hogy én felfelé megyek. Erre Torgyán József azt mondta „Édes komám! Felfele mi megyünk, ti lefele mentek.”
Mesélek egy másik sztorit is, ami szintén Torgyán Józsefhez köthető. Éjszakai szavazás volt. Kimentünk a mosdóba, majd visszafelé jövet egy ideig belém karolt, mert már fáradt volt. Ahogy közeledtünk a többiekhez azt mondta: „Én most kikarolok belőled kedves barátom, ne sértődj meg, de nehogy azt higgyék már, hogy koalíciós partnerek lettünk a WC-ben!” Egyébként úgy gondolom, hogy ha Torgyán József ma élne, nagyon nem örülne annak, amit lát, hiába volt szövetségese a Fidesznek… Az is érdekes persze, hogy hogyan lettek ők partnerek anno. A Fidesz a ’98-as választásokon még azt mondta, hogy Torgyánékkal soha nem lép koalícióra. Aztán lett az Orbán-Torgyán család között egy ebéd, aminek eredményeként Józsi bácsi több körzetben visszaléptette a Kisgazdákat a Fidesz javára, ennek köszönhetően Orbán nyert, és megalakult a koalíció. Szóval valami ilyesmire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy én ennek már nem kívánok részese lenni.

HH: Orbán Viktor tőről metszett liberális elveket vallott még a ‚90-es évek elején. Ebben az időszakban a Fideszre még általában úgy tekintettek, mint az SZDSZ kistestvérére. Mi történt Orbánnal?
Á.T: Orbán Viktor nagyon sokat változott, és sajnos nem előnyére a „demokrácia felfogásban”. Nagyon szép dolgokat mondott a demokráciáról vagy a nyugathoz való tartozásról 1990-ben, amikor még a rendszerváltás parlamentje voltunk. És kivonultak a parlamentből a trianoni megemlékezéskor… És mit tesz ma? Vezetésével megyünk előre egy olyan úton, ami nem tudom, hogy hova vezet. Európai Unió tagjaként nem lehet olyan nemzetpolitikát folytatni, mint amit az Orbánék csinálnak, mert gyakorlatilag a 20. század megmutatta hogy hova vezethet ez. Egyébként ez a nemzetpolitika sem őszinte, mint ahogy a kereszténypolitikájuk sem. Én a saját fülemmel hallottam, hogy amikor anno a kereszténydemokraták felszólaltak, akkor a Fidesztől hangosan elhangzottak, hogy „Pfúj tömjénfüst, üljetek le! Sekrestyések! Csuhások térdre!” stb.

HH: Ha most jönne a „jótündér” és azt mondaná, hogy Ön állíthatja össze a következő kormány tagjait, akkor kik alkotnák azt?
Á.T: Nehéz kérdés, és elsőnek az jut eszembe, hogy az a legfontosabb, hogy ne a mostaniak legyenek. Szakmai és emberi oldalról megközelítve azt mondhatom, hogy Karácsony Gergelyt, Bajnai Gordont, Dobrev Klárát és Jakab Pétert szívesen látnám a kormányban. Őket biztosan, de ha gondolkodhatnék még, valószínű, mások is eszembe jutnának.
De talán a legfontosabb, hogy álljon vissza az 1990-es állapot: vagyis legyen újra az Országgyűlés az Úriemberek gyülekezete, mint ahogy akkor – kevés kivételtől eltekintve – valóban volt!

Szívből kívánom, hogy Dr. Ábrahám Tibor kívánsága valóra váljon!

K.Zs.B.T.