Az egyik dolog az, hogy nagyon sokan túlságosan is kitárulkoznak a Facebookon, melynek kifejezetten bűnügyi következményei lehetnek. Például van, aki Facebookon jelenti be, hogy jó egy hetet külföldön fog tölteni a családjával. A nem tisztességes szándékú emberek is olvassák a posztot, és ezt a bejelentést „felhívás keringőre” értékelik, magyarul, hogy szabad a gazda a betöréses rablás elkövetésére, hiszen a háziak nem tartózkodnak otthon, külföldön vannak.

Azt is hallottam, hogy sok szülő kiskorú gyermekének a képét rakja fel dicsekvésképpen a Facebookra, mely megint csak a bűnös szenvedéllyel vadászó pedofilok zsákmánya lehet. Elcsalhatják a gyermeket otthonról, és könnyen hatalmukba keríthetik, melynek adott esetben üzletszerűen lefilmezett, vagy lefényképezett szexuális erőszakos aktus lehet a vége. Gondoljunk csak a perui nagykövet, Kaleta Gábor ügyére, aki igen, jól írom, tizenkilencezer pedofil képet tárolt a hivatali laptopján. Ezzel a magatartásával egy olyan „piac” kiszolgálója, mely gyermekek tucatját teszik tönkre egy életre az erőszakos pornográf képek készítésével. Ez az ember – felháborodva megjegyzem – még az ellen is fellebbezett, hogy csak felfüggesztett egy évre szóló börtönbüntetést és nagyjából félmillió forint pénzbüntetést kapott.

Pártunk és kormányunk ezt az embert titokban hazamenekítette Peruból, és utóbb, felmérve a közfelháborodást, azt ígérték, hogy szigorítani fogják a pedofilokkal szembeni hatályos törvényeket.

Aztán hallani olyan esetekről is, hogy a Facebookon a fiatalok egymást kiközösítik, rágalmazzák, és igyekeznek lelkileg is megtörni azokat, akik nem úgy viselkednek, mint például ők, akik ezt teszik ugyanabban a közösségben.
Szóval veszélyes üzem ez a Facebook, mely behálózza életünket, és tönkre is teheti azt. Nem tagadom, hogy hasznos dolgokra is lehet a Facebookot felhasználni, de azért valamiféle normatívát be kellene ott is tartani. Sok jó ötletet lehet leszedni onnan, melyet meg lehet valósítani saját háztartásunkban, vagy vállalkozásunkban.

Ami engem még nagyon zavar, az a politikai és egyéb szakmai vitáknak a hangneme. Világosan látszik, hogy sokan, akik csak írni tanultak meg, felhatalmazva érzik magukat arra, hogy képzett szakembereket, szakértőket fokhegyről, félmondatokkal, melyeket óriásplakátról szednek le, kioktassanak, és megalázzanak. Sokszor az az érzésem, hogy kiöntött az a bizonyos társadalmi budi, és ami kiömlött belőle, az kezd minket is ellepni, és a közéletet durván befolyásolni.

Félreértés ne essék, a Facebook maga nagyon hasznos is tud lenni, de nem mindegy az, hogy milyen emberek használják és milyen célból. Ez egy olyan közéleti fórum, ahol mindenki jelen lehet, és kifejtheti a véleményét. Még csak belépőjegyet sem kell váltani hozzá.
Valamikor hallottam egy okos embertől, hogy a tudás az a kör területe, a kerülete pedig az ismeretlennel érintkező határvonal. Azaz minél többet tudunk, annál inkább tudjuk azt, hogy mit nem tudunk még!
Persze, akinek a tudása egy ceruzapötty a papíron, az azt hiszi, hogy mindent tud, és mindenhez is ért. Képtelen felismerni azt, hogy az ő tudása, műveltsége nem elegendő egy értelmes vita lefolytatására.

Egy egyetemi tanárom mondta, hogy nem elég, hogy állig ülünk a kakiban, azaz a kiöntött Facebookban, néhányan még pancsolnak is benne.
Meg kellene tehát tisztítani a Facebookot, de annak meg az a veszélye, hogy teljesen a hatalom befolyása alá kerülhet, mint ahogyan erre van már példa, például Kínában is.

Ennyit akartam elmondani a Facebookról, és ezek a gondolatok jutottak eszembe.

egy régi olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben