Itt van például az internet, mely egyre nagyobb nyilvánosságot biztosít mindenki számára, miközben elfelejtünk logikusan gondolkodni. Egy gombnyomásra megismerhetünk adatokat, és azt hisszük, hogy az adatok ismerete tulajdonképpen maga a gondolkodás művészete.
Egyik ismerősöm mesélte, hogy általános iskolás korú gyermekeket hívott meg, konkrétan egy osztályt, ahova az unokája is járt hozzájuk kerti partira, és csodálkozva tapasztalta, hogy a gyerekek nem beszélnek egymással.
Miután megkérdezte, hogy miért nem beszéltek egymással, a válasz a következő volt: majd, ha hazaérünk chatelünk, így szoktunk mi „beszélgetni” egymással.

A technika fejlődésével tehát megszűnik az élőbeszédű kommunikáció már a gyermekek között is, s kérdezem én, mi lesz velük ezek után felnőttkorukban? Milyen barátokra tehetnek szert, és milyen emberi kapcsolatokat tudnak így kiépíteni?

Az is elgondolkodtató, hogy a mostani felnőttkorban lévő emberek állandóan az interneten lógnak, és mindent elmondanak magukról – képekkel illusztrálva -, még azt is, amit talán nem kellene. Figyelmen kívül hagyják azt, hogy nem mindenki jóindulatú ember, és például a rablók, betörők számára igen csak értékes információ az, hogy két hétre elutaztunk külföldre nyaralni.

Lassan a kollektív elhülyülés lesz úrrá az emberiségen, ami persze nem véletlenszerű, hiszen az internet világában anyagilag érdekelt cégek mindent megtesznek az internet használata érdekében, sőt egyes politikusok az álhírekkel szintén.

Talán eljön majd az idő, amikor mi, emberek – no, nem az én korosztályom – majd úgy tekint az internetezésre, mint a dohányzásra, vagy az italozásra. Az emberiség tehát éppen akkor butul el, amikor a világ összes adata bárhol, bármikor és bárkinek elérhetővé válik.
Nagy dolog persze az internet, csak nekünk, embereknek fel kellene nőni hozzá, és a helyén kellene kezelni. No, nemcsak a használat, a kezelés szempontjából, hanem intelligenciával és erkölcsi szinten is. Az internetet ne olyan kulcslyuknak használjuk, melynek segítségével bekukucskálhatunk mások gyanútlan magánéletébe.

Az internet egyébként lehetőséget ad arra is, hogy a központi hatalom folyamatosan ellenőrizze az embereket, ilyen vagy olyan politikai szempontok alapján. Az álhír eljut mindenkihez, mint a futótűz, de azt tudja az álhírgyártó, hogy az emberek már lusták arra, hogy utánanézzenek az álhír valódiságának.

Az álhírekkel és megjátszott felháborodással és szenzációhajhászással kisebbségi népcsoportokat lehet célkeresztben tartani, és az ő gyűlöletükre politikai összetartást építeni.
Tényleg ezt akartuk a rendszerváltáskor is, hogy ez így legyen? Ez lett a szép új világ?

ábrahám