A korábbi gyakorlat szerint ugyanis, amikor az ellenzéki pártok külön indultak, akkor a szavazatok megoszlottak ellenzéki oldalon, és eleve kódolva volt a Fidesz győzelme.

Az ellenzéki előválasztás szokatlan dolog a magyar demokrácia történetében, nincs is még ennek meg a politikai kultúrája, de arra mindenképpen jó, hogy az ellenzéki programot, mellyel minden győztes ellenzéki azonosulni fog, a közvélemény megismerhesse.

Azt, hogy az ellenzéki oldalon a jó jelöltekért így kialakul egy demokratikus verseny, az nem az ördögtől való, bár, mint mondottam, szokatlan a magyar demokrácia történetében.

Rá kell mutatnunk arra is, hogy természetes dolog az, hogy saját induló híján kit támogat egy adott ellenzéki párt. Azaz, hogy hol, ki induljon, és melyik párt színeiben, az adott választási körzethez, a környezethez kell igazítani, hogy esély legyen a győzelemre. Ezeket a történeteket, mozgásokat nem mindig lehet megérteni kívülről.

Sok politológus, megmondó ember, és maga a média is előszeretettel veszi elő ezt a témát, de hogy bulvárosabban mondjuk, rugózik is rajta.

Helyben is tapasztalhatjuk ezt, amikor egy-egy bértollnok, nyilván vezetője utasítására, egyik, vagy másik ellenzéki jelölt pártfogója lesz. Azonban nagy tévedés azt hinni, hogy a parlamenti választási körzeti megmérettetés sokkal bonyolultabb, minthogy azt, hogy egy adott város ellenzéki indulóin keresztül jó eséllyel meg lehessen ítélni.

A legfontosabb azonban az, hogy az ellenzék jelöltjeinek közös programja lesz, és már van is! És azt minden ellenzéki jelölt, aki megnyeri az előválasztást, magáévá teszi.

Tippelni lehet, mellyel tele is van a média, pedig ehhez valójában nincs is közük, csak majd az őszi eredményhez, meg az ellenzéki közös programhoz.

De a média szinte nem is foglalkozik a demokratikus ellenzék közös választási programjával, de mi ezt lapunk hasábjain már megtettük és megtesszük.

Az is megállapítható, hogy a Fidesz most először találja magát szembe egy ilyen közös ellenzéki demokratikus összefogással, és láthatóan nem tud vele mit kezdeni. Bohóckodást emleget, meg azt, hogy előre le vannak zsírozva a lapok.

Ez nem érdemi vita, hanem sárdobálás, meg persze annak sem új, hiszen még a ’90-es évek szabad parlamentarizmusáig nyúlik vissza a bohóckodás kifejezés, melyet még a néhai MDF használt Torgyán Józseffel szemben, csörgősipkás bohócnak nevezve őt, amikor kivált az MDF-vezette koalícióból a Kisgazdapárt képviselőinek egy részével.

De nemrégiben voltak óriásplakátok is, melyek Gyurcsány Ferencet bohóc által átkarolva mutatták be a nagyközönségnek.

Remélhetőleg túl leszünk ezen a bohóckodós időszakon, és érdemi viták fognak kibontakozni, néhai Göncz Árpád köztársasági elnök mondatát idézve, amikor érvet érvvel, elvet elvvel ütköztetnek az egymással szembenálló vitatkozó politikai ellenfelek.

Magam bízom abban, hogy az előválasztás során az egyes választókörzetekben a valóban jó jelöltek kerülnek dobogóra, akiket széles körben ismernek, jó vitatkozó képességük van, és korábban már bizonyították politikai rátermettségüket.

Rá fér már az országra egy politikai felfrissülés a több, mint tíz éve tartó folyamatos Fidesz-uralom után.

ábrahám