Még a régi rómaiak mondták, ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ma sok politikus is így gondolja, és azt hiszi, hogy ha háborúban leigázza az ellenfelét, akkor béke lesz. De ez a béke csak a győztes békéje, hiszen a leigázott nép, vagy ország már egy újabb háború magját is jelenti, vagy jelentheti.
Manapság a világszervezet, az ENSZ mindig megnevezi azt, aki, vagy amely ország a háborút elkezdte, és őket agresszornak hívják.
Annakidején azt gondolta mindenki, hogy a II. világháború után már nem lesz háborúskodás a Földön. Az illetőknek csak annyiban lett igazuk, hogy világháború nem lett újabb, de annál több kisebb, helyi háború tört ki, melyek hál’Istennek nem torkolltak világháborúba.
Gondoljunk csak időrendben a koreai háborúra, a vietnami háborúra, és az izraeli–arab konfliktusra, mely utóbbit vallásháborúnak is nevezhetünk, hiszen az arabok és az izraeliek vallási zsigerből gyűlölik egymást. Az izraeli állam úgy jött létre, hogy a nagyhatalmak a történelmi Izrael helyére telepítették a világ minden tájáról a zsidókat.
Az arabok ezt nem nézték jó szemmel, mert már történelmi gyökerei voltak annak, hogy az izraeliek szemben álltak az arabokkal. Ez a gyűlölködés az új izraeli állam megalakulásakor csak tovább folytatódott és fokozódott. Ma is a világ egyik legnagyobb politikai feszültséggel terhelt területe Izrael és környéke.
Sajnos ezt bizonyítja az, hogy már többször volt háborúba torkolló arab–izraeli konfliktus, mert az arabok egyszerűen meg akarták szüntetni, és el akarták törölni a föld színéről az izraeli államot.
Izrael mellett azonban ott állt a nyugati világ, mely kellő fegyverzettel látta el Izraelt, és képezte ki katonáikat ezeknek a fegyvereknek a kezelésére.
Remélhetőleg nem lesz már úgynevezett hatnapos háború, amikor Egyiptom, mint arab állam úgy gondolta, hogy katonai ereje képes megtörni az izraeli haderőt, és ezzel az izraeli államot is.
Manapság nem hallunk arab–izraeli konfliktusról, mert a nagyhatalmak mindkét felet rádöbbentették arra, hogy ebben a háborúban igazán nem győzhet senki sem. A II. világháború óta a helyi konfliktusok sohasem váltak világméretű konfliktusokká, pedig válhattak volna, de úgy tűnik, hogy az atomfegyver megakadályozza azt, hogy ezek a konfliktusok kiszélesedjenek.
Ugyanis egy atomháborúban már nincs győztes, sőt a radioaktivitás miatt az emberiség léte is veszélyben forog.
Az a jóslat bevált, hogy az atomfegyver megakadályozza az újabb világháborút, hiszen itt már nem lesz győztes, csak vesztes.
Ezt a nagyhatalmak is tudják, és ezért kötötték meg az atomsorompó egyezményt annakidején, hogy ne kerülhessen olyan forrófejű politikusok kezébe atomfegyver, akik nem mérik fel annak hatását az emberiségre, hanem csak az önző győzelem tudata vezérli őket.
A tény az tény, az atomfegyverek megjelenése óta nem tört ki a III. világháború, mert ennek a háborúnak nem lenne győztese, hanem az egész emberiség léte veszélyben forogna.
Úgy tűnik tehát, hogy minél veszélyesebb egy fegyver és tömegpusztítóbb, ez szinte garanciája annak, hogy komoly háborús konfliktusok ne történjenek a világban, pláne ne világháború.
Paradoxonnak tűnik, viszont igaz, hogy helyi konfliktusokban a nagyhatalmak nem merték bevetni az atomfegyvert, azaz kirobbantani az atomháborút, mert ez a fegyver bevetése oly mértékben pusztító és környezetszennyező – gondoljunk a radioaktivitásra – ami már ezt a fegyvert bevető nagyhatalmat is súlyosan érinti.
A címbeli kérdésre válaszolva kimondhatjuk, hogy az atomfegyver léte megakadályozza az újabb világméretű konfliktus kitörését.
ábrahám
