Sokan – mai világunkban – félelemmel kelnek és fekszenek, sőt még álmukban is félnek, mert olyan lett ez a társadalom. Az ilyen emberek görcsösekké válnak, tekintetük révedező, és az állandó félelem miatt szinte örömet sem találnak az életükben.

Mai világunkban leginkább attól félnek, amivel a hatalom fenyegeti őket, azaz, hogy elveszítik állásukat, egzisztenciájukat, vagy hozzátartozóikkal történik ugyanez.

A félelem sötét szörnyetegének sárga fénylő szempárja – úgy érzik – állandóan rájuk irányul, és ez felőrli emberi tartásukat, büszkeségüket.

Így élni valóban szörnyű lehet, kiszolgáltatott alattvalóként…

A félelmet – mely azért csak valahol természetes velejárója életünknek – mégis le kell győzni, mert ezt kívánja életünk nyugalma.

Ez pedig csak úgy sikerülhet, ha átgondoljuk, hogy mi történne velünk, vagy hozzátartozóinkkal akkor, ha félelmünk tárgya mégis bekövetkezne. Ha ezt a legrosszabb lehetőséget végiggondolod, megnyugszol, mert rájössz arra, hogy szörnyűbb dolog már nem is történhet veled…

Kedves Olvasó! Ezért tanácsolom, hogy tégy így, mert ebben a helyzetben már semmi sem lehet félelmetes, hiszen éppen így győzöd le a félelmedet, ha bátran szembenézel vele. Nem létezhet olyan társadalom, mely az emberek, azaz a társadalom tagjainak félelmére épít.

Az ilyen társadalmak előbb vagy utóbb megbuknak, hiszen semmi sem tart örökké. Ezért tehát, hogy félelmedet legyőzd, tenned is kell valamit, hogy ez a szörnyű helyzet megváltozzék.

Rá kell jönnöd arra Kedves Olvasó, hogy hiába várod mástól a megoldást vagy a segítséget, saját magadnak kell cselekedned, hogy sorsod megváltozzék, és félelmed elmúljon.

ábrahám