Mert minden történés mögött valamilyen hátsó szándék van, csak persze ki kell várni, amíg a dolgok megvilágosodnak, azaz népiesen szólva, kibújik a szög a zsákból.

Emlékezzünk 2014. október közepén már tudhatott valamit kormányunk a kirobbanni készülő amerikai úgynevezett kitiltási botrányról. Napokig ködösítettek, és mindenféle elméletet közzétettek, de aztán napnál világosabban kiderült, hogy mi az igazi ok: a NAV akkori elnökét és magas beosztású kollegáit tiltották ki az Egyesült Államokból olyan korrupciós ügyek miatt, melyek lehetővé tették bizonyos kivételezett nagyvállalatok adóbefizetésének csökkentését.
Aztán szintén 2014-ben a kormány bejelentette, hogy 2015-től adót szándékozik kivetni az elektronikus adatforgalomra. A bejelentés olyan tiltakozási hullámot váltott ki, amelyet még a rendszerváltás óta senki sem látott: közel százezren lájkolták a törvény elleni tiltakozást, és mintegy tízezernyi tüntető az Erzsébet-hídon vonulva, és telefonjaikkal világítva tiltakoztak.
Aztán jött Deutsch Tamás miniszterelnöki megbízott, aki ígérte, hogy rendbe teszi az úgynevezett net-adó ügyét. Egyszerű ember erre csak annyit mondhat, hogy ügyes! Mert az internetadó ügye az átlagemberek számára gyakorlatilag érdektelenné tette az USA úgynevezett kitiltási botrányát.

Most meg itt van a CEU elleni hadjárat. A cél ma már világos kormányzati szempontból. Az egy a tábor egy a zászló hittan érdekében, újabb ellenséget keresve, összeterelni a holdudvart a narancsszínű zászló alá. Az persze kimaradt a számításból, hogy több mint hetvenezren fognak tüntetni a törvény megszavazása ellen, és arra sem, hogy az EU is tiltakozott, sőt a Fideszt az Európai Néppártból való kizárással fenyegették meg.
A „baráti” Amerika pedig vizsgáló biztost küldött Magyarországra, hogy mi is történik itt a szabad oktatás és a szabadság ellen.

Feltételezem, hogy ismét valami van a háttérben, mert Orbán még nem játszotta ki az utolsó kártyáit. Mert lehet, hogy ez a CEU-törvény megint csak nem más, mint egy figyelemelterelés, politikai ködösítés azért, hogy eltereljék a figyelmet egy újabb kormányzati botrányról, melyet még a közvélemény nem ismer.
Persze aki a tűzzel játszik, az megégetheti magát. A történelemből illene tudni, hogy a magyar nép elég jól viseli a diktatúra elbizakodottságát, de aztán valami szikra elindítja a tiltakozás folyamatát, mert a pesti „utca” népe kiszámíthatatlan.

Áder János is súlyos politikai hibát követett el azzal, hogy aláírta azt a lex CEU-t, melyet az ellenzék tiltakozása ellenére a Fidesz három nap alatt átvert a magyar parlamenten.

Sólyom László volt köztársasági elnök, elismert jogász is úgy nyilatkozott, hogy a lex CEU több sebből vérzik, és ráadásul Alkotmányellenes is.
A tüntetési hullám nem látszik csillapodni, és most már nem csak a lex CEU ellen tüntetnek, hanem a vele kéz a kézben járó civilellenes törvény ellen is. Mindezt, mármint a két törvényt kormányzatunk Soros György számlájára írja azzal, hogy ezzel a két törvénnyel a migrációt akarják megakadályozni. A magyarázat nagyon erőltetett, és bár Soros György befolyásos magyar származású amerikai üzletember, mégsem lehet mindent a számlájára írni…

Az elkövetkezendő napok, hetek világossá fogják tenni a kormány úgynevezett megelőző csapásait, melynek valószínűleg sem az európai, sem az amerikai reakcióit igazándiból nem mérték fel, csak egy cél lebeghetett Orbán Viktor tanácsadói szeme előtt egy évvel a parlamenti választásokat megelőzően: összekovácsolni a Fidesz szavazótáborát.
Na, de ilyen áron, hogy nemzetközi szinten Magyarország teljesen ellehetetlenül, vagy az lenne a végső cél, hogy kikerüljünk az Európai Unióból?

Kocinkó