Ez alkalommal a közműfejlesztéshez kapcsolódóan egy közmű emlékről szeretnék szót ejteni.

Amikor még csak ásott kútból tudtak vizet nyerni, abból ittak, főztek, mostak és tisztálkodtak elődeink, bizony nagy lépésnek számított a fejlődés terén a községi elöljárók határozata, miszerint ártézi kutat építtetnek a falu javára.
1923. június 20. és szeptember 29. között készült el az első ártézi kút Kocséron, ami a korabeli feljegyzések szerint csak komoly nehézségek árán tudott megvalósulni.
A munkálatok Koczka István hódmezővásárhelyi vállalkozó és segítőtársa, Gábor János felügyelete mellett zajlottak, akik bár a fúrás szakértőinek számítottak, a talajban levő méteres kőzetrétegen csak igen-igen bajosan tudtak átjutni. A szakadatlan munka mégiscsak eredményre vezetett, a víz végül 195 méter mélyről jött és a korszerűnek számító szűrőn keresztül percenként 34 liter egészséges vizet adott a falusiaknak.

A piactéren létesült kút ezek után évtizedekig szolgáltatta a falu ivóvizét, miközben további közkutak létesültek a Bugyi-féle tanyán, a Lévay szőlőben és a falu több pontján.

Ma már természetes és karnyújtásnyira elérhető kényelem mindenki számára az egészséges ivóvíz, egykor azonban – bár ásott kutak minden portán voltak - több száz métert, akár kilométert is kellett gyalogolni nehéz kannákkal, hogy az ember tiszta ivóvízhez jusson. Az egykori közkutak vízhozama azonban idővel nagyon lecsökkent, a modern ivóvízhálózat kiépítése pedig végérvényesen szükségtelenné tette azok fenntartását, ezért sorra zárták le és bontották vissza nálunk is az avult víznyerőket.

Kocsér utcáin már csak egyetlen közkút emlékeztet minket ezekre a régi időkre, egy kerekes kút a Széchenyi utcában. Vizet már régen nem ad, leláncolva, a folyondár fogságában dacol az időjárás viszontagságaival!
Reménykedem, hogy gondos kezek és némi anyagi áldozatvállalás mellett még sokáig hirdetni fogja falunk fejlődésének e jelentős mérföldkövét.

Javaslatom alapján a Településképi arculati kézikönyv védendő elemként tartja számon, mint a legrégebbi, megmaradt közmű tárgyunkat, ne szaladjanak hát el mellette ha arra járnak!

Kedves Olvasók, kedves Kocsériak! Szánjunk olykor egy kis időt, hogy megismerjük a közelünkben levő – akár jelentéktelennek tűnő – értékeket! Érdemes!

Kasza Csabáné
Legyünk Kocsér Jó Gazdái