Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése.
Kocséron mindig is voltak méhészek. Járvás Laci bácsi a maga 89. évével a legöregebbnek számít ebben a szakmában, ezért is kerestem meg őt. Örömmel mesél emlékeiről, a méhészkedésről a Heti Hírek újság olvasóinak.

Laci bácsi kezdjük az elején. Meséljen nekem egy kicsit a gyermekkoráról, és arról, hogyan alakult ki a méhészet iránti rajongása.
Kocséron születtem 1929.11.09-én. A XV. dűlőben laktunk 3 leány és 1 fiútestvéremmel. Én voltam a legfiatalabb, sajnos már csak én élek a családból. Szüleim egyszerű, ám nagyon dolgos parasztemberek voltak. Édesapám ezermesterként bármit elkészített.
Kicsi koromban szerettem meg a méhéket. Szüleimnek nem volt, de a közelünkben és a faluban élő gazdáknál több helyen is tartottak méhcsaládokat. Hozzánk legközelebb Vágó Zsiga bácsi tanyáján voltak méhek. Ő már elég idős volt akkor, amikor olyan 10 éves forma kisgyerek lehettem. Szerettem őket nézni, és nagyon vágytam arra, hogy befoghassak én is egy méhcsaládot.
Az apám nem áldozott erre a vágyamra, azt mondta, hogy ne foglalkozzak velük, mert csípnek, és munkás dolog méhészkedni. De én csak nem nyugodtam. 1942-ben véletlenül nálunk landolt egy raj, nagy zúgással voltak az udvaron. A jószágoknak kifeszített kerítésen fennakadtak. Hatalmas nagy csüngő raj volt. Végre teljesült a vágyam és befoghattam egy családot. Onnantól kezdve indult el az utam a méhészkedés világába. Eleinte az apám által kötött szalmakaptárban voltak a családok, majd fejlesztettük az állományt és tudásunkat is. Vágó Zsiga bácsitól miután megöregedett vettem 3 kaptárt. Nagyon szerettem az édeset, a mézet, ezért is örömmel foglalkoztam velük.

Hogyan folytatódott tovább a méhészkedés?
Miklós János bácsi (Miklós Feri bácsi nevelőapja) kőműves, ács ember volt, ha jól emlékszem neki is volt 5 méhcsaládja. Szép nagy kaptárokat készített, és abba fogta be őket. Csinált pörgetőt is, akkor olyan még nem volt mifelénk. Ő árulta is a mézet a faluban. Tőle tanultam meg önállóan a kaptárkészítést, így már saját kezűleg is tudtam csinálni.
1949-ben már 6 méhcsaládom volt, majd 50-ben bevonultam 2 évre katonának. Tönkrementek a családok, csak kettő maradt meg, mert nem volt, aki gondozza őket. Nagyon hideg telek voltak akkor, és kifagyott az állomány.  Utána megint nekiláttam szaporítani.
1959-ben nősültem meg, vettem egy házat bent a faluban. Szüleim oda mentek lakni a tanyáról, mi maradtunk kint a feleségemmel. Szép lassan felszaporodott 10 méhcsaládra az állományom.
Munka mellett méhészkedtem, így nem tudtam annyira felszaporítani az állományt, mint amennyire szerettem volna. Sok időt kell a méhekkel foglalkozni, tisztán kell tartani a helyüket. Nagyon szerettem mindig is nézni a precíz munkájukat, így idővel még jobban beléjük szerettem.
Király Istvánné Körtési Csöpi apukájának is sok méhcsaládja volt. Korábban kezdte, mint én, neki volt pörgetője, melyet kölcsönkértem többször is. Majd az 50-es évek végén csináltam én is egy pörgetőt, az volt az első sajátom. 3 keret fért bele, kézzel hajtós volt. A hajtás eredményeként a kaptárból kifolyt a méz a pörgető oldalán egy edénybe. Korábban, míg nem volt pörgető, akkor levágtunk egy darabot a kaptárban lévő mézből. Persze néhány csípést el kellett érte viselni, mert a méhek nem adták csak úgy oda.
Apám halála után bejöttünk a feleségemmel a faluba. Akkor szaporítottam még jobban fel az állományt. Kőrösön alakult egy méhészeti szakcsoport. Bejártam oda Nagy Ferivel és Király Istvánnal együtt. Nagyon sokat tanultunk egymástól, a szakmáról. Akkor még nem volt olyan méhészeti tanfolyam, mint ma. Örösi Pál Zoltán – Méhek között című könyvét is sűrűn tanulmányoztam, az is sokat segített.

Mennyi mézet termelnek a méhek?
Voltak olyan évek is, hogy 15-16 mázsa mézet adtam le. Ekkor már kb: 25-30 családom volt, ki is kellett mennem velük ismét tanyára, a szomszédok már nem igen szerették őket.
Nagyon változó, hogy mennyit tudnak. Függ a szorgalmuktól, az időjárástól, és attól is, hogy hogyan gondozzák azokat. A jobb években 4-5 alkalommal is pörgettem egy nyáron. Meggy, szöszös bükköny, akácvirágzásnál, majd a vad dohány, valamint a napraforgó virágzásánál.
1981-ben leszázalékoltak a szívem miatt. Így több idő jutott a méhészkedésre. Akkor felszaporítottam 85 méhcsaládra az állományt. 1 családban 2-3000 méh van. A gyermekeim is nőttek közben, két fiam közül az idősebb, Laci kedvelte meg jobban a méhészkedést, fiatalabb fiam Csabi az nem annyira.  Feleségem nagy segítség volt mellettem, ő pörgetett is.
Most már Laci fia viszi a méhészetet, de a szeretet, a rajongás az továbbra is megmaradt. Amiben tud, még mindig segít.
 

Miért csípnek a méhek Laci bácsi?
Mert érzik az idegességet, akkor támadnak nagyon. Ha valaki nyugodtan megy a közelükbe, azt kevésbé bántják. Eleinte nem volt nekem sapkám sem, anyám vart egyet, hogy legalább az arcomat ne csípjék.  Szerencsére – bár sok megcsípett – nem lett belőle semmi bajom.

Miért érdemes mézet fogyasztani?
A szívre jótékony hatása van. Legalábbis ezt olvasom a könyvekben, és sok bennük a vitamin. Magamon is érzem – bár lehet nemcsak ennek köszönhető – hogy jól működik a szívem, és jól érzem magam. Pedig a szívemmel százalékoltak le 81-ben.
Laci bácsi egyébként egy ezermester – a beszélgetés során ez számomra világosan kiderült - mint apukája volt. Nagyon sokat kőműveskedtek testvérével Balázs bácsival együtt. Sok ház építésében vettek részt a faluban.
Laci bácsi méhegészségügyi felelős is volt hosszú éveken át, járta a kocséri méhészeket és megvizsgálta minden év őszén az állományt. Nagy örömmel mondja, hogy Kocséron soha nem volt fertőzött állomány.

Milyen állatok a méhek?
Nagyon okosak, dolgosak és kitartóak. Ritka precíz módon építik meg a kaptárt és végzik a dolgukat. Vizet, virágport, mézet hordanak, munkamegosztásban dolgoznak.  Az anyaméh 3-4 évig is elél, a dolgozó méhek nyári időszakban 6 hétig, a téliben 6 hónapig élnek.

Kapott valamikor elismerést ezért a példaértékű munkáért Laci bácsi?
Örömmel mutatja az Ezüstokleveles méhész kitüntető diplomáját, melyet még 2005-ben vehetett át.

Hány órát foglalkozott méhészkedéssel élete folyamán, mit gondol Laci bácsi?
Nehéz ezt megmondani, de nagyjából a fél életemet rájuk áldoztam. Szerettem mindig a közelükben lenni. Ha újra születnék, akkor sem tennék másként.
Megköszöntem a beszélgetést Laci bácsinak. Kívántam további jó egészséget, és a méhek között eltöltött hasznos időt. Reméljük, hogy lesz, ki továbbvigye ezt a szép mesterséget.

Dávid Krisztina
Legyünk Kocsér Jó Gazdái