Bartha István evangélikus lelkész a következőket mondta:
„Amikor megismertem az ünnep jelentőségét, a legfontosabbá vált az összes közül. Karácsonykor, nagypénteken, húsvétkor, mindig egyszeri és megismételhetetlen eseményekre emlékezünk. A pünkösd azonban túlmutat jelentőségében egy történelmi eseményen. Jézus nem fog még egyszer megszületni. Nem fog még egyszer meghalni és feltámadni sem. A Szentlélek azonban mind a mai napig érkezik és munkálkodik. Általa még a karácsony, a nagypéntek és a húsvét is jelenvalóvá lesz. Elhozza az értünk születettet szívünk jászlába. Valósággá teszi kereszthalálát lelkünkben. Hitet ébreszt, hogy a feltámadás örömében éljünk. Minden pünkösd előtt titokban azt remélem, hogy ma is megtörténik velünk az a csoda, ami ott Jeruzsálemben. És hogy nem sokkal utána Jézus is visszatér értünk.”
„Krisztus igéjével vigasztal minket, a Szentlélek pedig a szívünknek nyújt megértést: munkája által megvilágosít minket” – prédikálta Luther Márton 1529. május 29-én Wittenbergben.
Számomra is valami hasonlót jelent pünkösd: a szívek megszólítását. Ha egy kicsit elvonul az ember a világ zajától – mely alatt nem csak a szó szerinti lármát értem, hanem a sok viaskodást, ármánykodást, rosszindulatot, érdekorientáltságot, stb. – , „befelé” figyel, Bibliát olvas, dicséretet hallgat, netán énekel, valósággá válik a legszebb és legigazabb tanítás:
„Így hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, közülük azonban legnagyobb a szeretet.” 1. Korintus 13:13
Áldott ünnepet mindenkinek!
K.Zs.B.T.
